Studia Caroliensia 2001/2. [antikvár]

Részlet: "Tenke Sándor Búcsú Györké Ildikótól „Legendát hozok elétek. (Abban a megfogalmazásban, ahogyan tanítómnál olvastam.) Hőse 900 éve ezen a tájon bolyongott. Egyik útján kézimalommal fáradozó nő énekére lett figyelmes. Megkérdi kísérőjét: - Mondd, Walter, mi hajtja a malmot, a művészet vagy a munka? - Mindkettő, atyám, a művészet is, meg a munka is. - Micsoda különös dolog - feleli, ahogyan az ember a táplálékát biztosítja. Ha nem lenne művészet, ki tudná elviselni a munkát? Halandó létünk két sarkpontja és összetevője: a munka és a művészet. Mióta ember él a földön, büntetése és vigasza: a munka, legkorábbi híradás önmagáról: a művészete. Az örök emberit kőbe faragni: munka. Hogy a műből mégis az isteni sugárzik: művészet. Küzdelem a létért: munka; küzdelem az elérhetetlen válaszért: művészet. A szükséges előteremtése: a munka feladata; boldogságot varázsolni általa: a művészeté. Hogy mindenki éljen: a munka parancsa, hogy mindenki örüljön: a művészeté." (Scheiber Sándor) Nehéz egy ember életét néhány perbe sűrítve áttekinteni. Még ha részletes ön- és szakmai életrajz is áll a búcsúbeszéd- mondó vagy nekrológ- író rendelkezésre. A személyes ismerettség sokat segít, de még így is nehéz megtalálni azokat a kulcsszavakat, minősítő jelzőket, amelyek révén dr. Györké Ildikó személyisége, élete életműve valósághűen visszaadható. E régi történet, a felidézett legenda villant fel bennem, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy Györké Ildikó életpályáját kell fókuszolnom. Szinte lehetetlenre vállalkozom, amikor néhány szó köré építve próbálom bemutatni azt. Életét a munka, és annak művészi szeretete, a boldogság-varázslás művészete és a szeretet művészi megélése jellemezte. Jellemét a gyerekkori református lelkészlak, az ekklézsia óvó és fegyelmező keretei formálták. Az 50-es, 60-as évek társadalmi-politikai valósága közepette a megnyomorításra ítéltetett gyülekezeti közösségek és az elszigetelésre kárhoztatott lelkészcsaládok egyikének tagjaként ismerkedett és tanulta meg örökre az életét meghatározó fogalmakat: szívós munka, szolidaritás, közösségek összetartása, lelkek istápolása. Édesapja, Györké Gyula református lelkész révén évszázados prédikátori, édesanyja: Binder Erzsébet tanítónő által a magyar református néptanítók legértékesebb hagyományainak letéteményesévé vált. Az antikrisztiánosz, keresztényellenes korban, a 70-es évek elején, amikor papgyerek csak elvétve kerül tanári pályára, Isten kifürkészhetetlen kegyelméből felvételt nyer a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-nyelv és irodalom, valamint történelem szakára. Majd annak elvégzése után tovább képezi magát, és 1978-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-nyelv és irodalom szakos középiskolai tanárként, illetve 1984-ben filozófia szakos előadóként szerez diplomát. 1. Mindig tanárnak készült. Pedagógus, paidagogos lett belőle, aki az igazi nagy nevelőig elkísérte a tanulót. Györké Ildikó elsősorban tanító és nevelő volt. Ízig-vérig. A szó klasszikus görög értelmében, századok formálta valamennyi értékével. Középiskolai ta-"