Success & salad 2002. március [antikvár]

Részlet:Egyetlen mosolyt kívánok én!Mi magyarok pesszimista nép vagyunk, alig mosolygunk. Ha jól megy az üzlet, akkor is csak dúlunk-fúlunk, hogy élhetnénk még jobban. Mi lehet e mögött? Talán a balsors, mi régen tép. S, míg az angolszász kultúrában szinte tilos kiejteni a "problem". szót, csak challenge (kihívás) van, nekünk annyi jut, hogy teher alatt nő a pálma. De szót se többet a nyelv rejtelmeiről inkább vissza a valóságba.Talán mégis lehet valami abban, hogy a nehézségek hozzák a rosszkedvet. A rosszkedv meg elriasztja vendégeit. És kezdődik minden elölről. Csak mi már nem emlékszünk, mikor kezdődött az egész. Tőlünk nyugatra most tudják. Igazán nagy katasztrófa kell hozzá: Szeptember 11. Azóta minden lap csak a vendéglátóiparra káros következményekről cikkez. A szolgáltatások színvonala zuhan az alkalmazottak rosszkevűsége miatt. 7,5 százalékkal kevesebb vendég mert bizton ajánlani szállodát, és közel ennyivel kevesebben érezték úgy, hogy a pénzükért megfelelő szolgáltatást kaptak. A személyzet letargikus, eltűnt ajkukról a mosoly. Nálunk sem könnyű a jobb szállodák élete az egyébként is gyenge év elejét még a "szeptember 11-effektus" is sújtja. Spórolnak a vécépapíron, szalvétán és a mosolyon is.