Századok 1903/1-10. [antikvár]

Részlet az 1. számból: Történetíróink mindenkoron szívesen foglalkoztak annak a sokoldalú kapcsolatnak tanulmányozásával, mely hazánk és a romai szent-szék között a hosszú századok folyamán kifejlődött, a mióta első nagy királyunk, Szent István, koronát kérő követséget küldött II. Sylvester pápához. A szövevényes kérdést hol több, hol kevesebb alapossággal, majd pártatlan tárgyilagossággal, majd egyoldalú czélzatossággal tárgyalták, míg végre a letűnt század utolsó évtizedeiben lényeges fordulat következett be, mely a kérdés kritikai méltatását tetemesen megkönnyítette. Értem a forrástanulmányok nagymérvű előhaladását; de főképen az uralkodó egyházfő, XIII. Leo pápa nemes szándékra valló elhatározását, melylyel 1880-ban az addig elzárt vatikáni levéltárt - hol a kevés kiváltságosok is csak mértékkel meríthettek - minden megszorítás nélkül, az összes nemzetek fiai előtt megnyitotta; majd 1892-ben az u. n. vatikáni levéltárhoz a dataria vagyis a lateráni levéltárat is hozzácsatolta s ezzel oly bányát nyitott meg a történetbúvárok előtt, melyben nemzedékről-nemzedékre fognak találni kutatni valót. A szép tett csakhamar meghozta nemes gyümölcsét.