Századok 1920. április-június [antikvár]

Részlet: Elnöki megnyitó beszéd. A Magyar Történelmi Társulat 1920. évi május hó 14-én tartott közgyülésén mondotta dr. gróf Klebelsberg Kunó elnök. Tisztelt Közgyűlés! Midőn 1917 tavaszán megtisztelő bizalmukból az elnöki széket elfoglaltam, azt a hazafias reményemet fejeztem ki, hogy Magyarország ép területtel és megnövekedett tekintélylyel kerül ki a világháborúból. Remélni akartam, remélnem kellett, hogy Mohi és Mohács, Nagymajtény és Világos megismétlődni nem fog, hogy tüneményes katonai erőfeszítésünk után magyar békét, vagyis olyan békét köthetünk, hogy senkit ki nem rabolva, a magunkét biztonságban bírhatjuk. Hogy ezt akkor remélnem nem volt dőrség, arról utólagosan is meggyőzött egy legújabban kezembe került históriai documentum: Poincarénak az a beszéde, melyet a franczia akadémia 1920. évi február hó 5-én tartott ülésén mondott válaszul Foch tábornagy székfoglaló beszédjére. Poincaré, ki a háború egész folyamán köztársasági elnök volt, valóban koronatanu a döntő eseményekre s az események nagy összefüggésére nézve. Nekünk, kik a háborút a Ludendorff- és Höfer-féle jelentések szemüvegén át láttuk, különösen érdekes az eseményeknek az entente részéről való authentikus előadása.