Századok 2003/6. [antikvár]

Részlet: TANULMÁNYOK Vonyó Tamás A MEGKÉSETT FEJLŐDÉS POROSZ ÚTJA A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai Az ipari expanzió fél évszázada Dávid Reynolds szerint a nemzetközi politika egyik axiómája, hogy a gazdasági háttér minden esetben szükséges a politikai és katonai hatalom alátámasztásához".1 A hosszú távú ipari és jövedelemtermelési kapacitások és a mindenkori harcképesség •— Paul Kennedy kifejezésével élve: háborús potenciál — között fennálló viszony fontossága miatt az első világháborút megelőző nagyhatalmi versengés gazdasági dimenziói a szakma heves érdeklődését váltották ki.2 Bár a nemzetközi történetírás által második ipari forradalomnak nevezett időszak több nagyhatalom számára érlelte meg a gazdasági felzárkózás feltételeit, a német fejlődés mégis különleges hangsúllyal szerepelt az utóbbi évtizedek gazdaságtörténeti kutatásaiban. A császári Németország gyors előretörésével ugyanis nagyobb hatást gyakorolt a fennálló európai nagyhatalmi egyensúlyra, mint bármely más újonnan iparosodó állam. A politikai és részben gazdasági széttagoltságból egy emberöltő alatt a kontinens ipari és katonai óriásává vált, és az európai államrendszer középpontjában dinamikus — megjelenésében igen agresszív — fejlődésével közvetlenül fenyegette szinte valamennyi tradicionális nemzetállam geopolitikai helyzetét.3 Németország gazdasági fejlődésének számadatai az 1871 és 1914 közötti időszakban valóban meglepő dinamizmusról tanúskodnak. Az ipari termelés hatszorosára emelkedett, míg Franciaország a kibocsátás háromszoros, Nagy-Britan-nia pedig mindössze kétszeres növelésére volt képes. 1879 után az ipari termelés reálnövekedése a majd két évtizedes 'Nagy Válság' ellenére is elérte az évi három százalékot, az 1896 és 1914 közötti újabb fellendülés idején pedig a termelés bővülése tovább gyorsult az 1900-as és 1907-es recessziók ellenére is.4 A gyáripari forradalom gazdasági struktúráit alapvetően meghatározó nehéziparban Németország minden riválisát maga mögé szorította. Széntermelése 1890-re 89 millió tonnáról a háború kitöréséig 277 millió tonnára emelkedett,