Századok 2006/2. [antikvár]

TANULMANYOK Bálint Csanád AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN' (A kutatás lehetőségei és korlátai) Hogy milyen dalt énekeltek a szirének Odysseusnak, mi volt a neve Achillesnek, amikor elbújt a nők között, izgalmas kérdések ugyan, de kívülesnek minden találgatáson (Sir Thomas Browne, 1658; Colin Renfrew nyomán) MIÉRT E CIKK? A 2000-ben meghirdetett Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program keretében a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és Genetikai Intézete közösen n5rújtott be pályázatot. Ennek az volt az elsődleges célja, hogy — figyelemreméltó előzmények után (ideértve a szerológia és az immunbiológia bevonását is)i — genetikusok erre történő specializálódásával megvesse Magyaror- ' Régész lévén az itt tárgyaltak legtöbbjének csak botcsinálta szakértője vagyok. Figyelemfól-hívás, főként a kora középkorral foglalkozók fiatal nemzedéke buzdítására szolgál; ez a mentségem a hiányosságaira. A megírására az késztetett, hogy egy ideje foglalkoztat: „mi az avar?", „mi a bizánci?" (vö. Bálint Csanád: A Mediterráneura és a Kárpát-medence kapcsolatai a kora középkori régészet szemszögéből. In: Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Szerk. Erdei Györgyi, Nagy Balázs. [Monumenta Historica Budapestinensia 14.] Bp. 2004. 38-41.), s ezt szeretném a jövőben közelebbről megvizsgálni. Elmar Seebold és Komoróczy Géza — teljesen más korszakot, teljesen más problematikát vizsgálva — tette íol a kérdést: „mi a jüt?", „mi a kenti?", ill. „mi a sumer?" 1. Elmar Seebold: Was ist jütisch? Was ist kentisch? In: Britain 400-600. Ed. Alfred Bammesberger, Alfred WoUmann. (Anglistische Forschungen 205.) Heidelberg 1990. 335-352.; Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Bp. 1992. 314. A kora középkori „ethnosz" fogalmával kapcsolatos témakör történeti és eszmetörténeti vonatkozásaival nálunk elméleti igénnyel egyedül a történész Szűcs Jenő foglalkozott, sajnos visszhangtalanul, s annak is immár 30 éve. Azóta e kérdéskört világszerte sokan kutatták, konferenciák foglalkoztak vele, miközben a magyar tudósok figyelmét továbbra is egyedül a saját feladataik kötötték le és a szemléletükben sem bukkantak íol olyan új elemek, amelyek a kutatás gazdagodását, fejlődését szolgálhatják. Nem változtattak e helyzeten az orientalista Róna-Tas András munkái sem (1. alább); sajnos, azokra sem született reakció. Jómagam az etnosz, az ethnogenezisek problematikájára 4^5 éve figyeltem fol, észrevéve egyúttal egy 16 évvel korábbi cikkem szemléletének elavult — ámbái- Közép- és Kelet-Európában hagyományos és ma is általános — voltát (Csanád Bálint: Some Ethnospecific Features in Central and Eastern European Archaeology during the Early Middle Ages: the Case of Avars and Hungarians. In: Archaeological Approaches to Cultural Identity. Ed. Stephan J. Shennan. [One World Archaeology 10.] London-Boston-Sydney-Wellington 1989. 185-194.). A jelen munka elkészítéséhez az Osztrák Tudományos Akadémia által biztosított tanulmányutak njTÍjtottak segítséget, melyért Prof Dr. Her-wig Friesingernek és Prof Dr. Walter Pohlnak tartozom köszönettel. Rövid, népszerű formában 1. Bálint Csanád: Ki volt „magyar" a honfoglalás korban és Szent István korában? In: Mi a magyar? Szerk. Romsics Ignác, Szegedy-Maszák Mihály. Bp. 2005. 37-56. ' Sok okból feledésbe merült Lengyel Imre neve és munkássága, aki az 1980-as években végzett szerológiai kutatásaival izgalmasan újszerű történeti következtetésekre is jutott, melyek közül sajnos kevés került közlésre, 1. Imre Lengyel: Paleoserology. Bp. 1975. Újabb, genetikai célzatú munkák: Czeizel Endre: A magyarság genetikája. Debrecen 1990.; Tauszik Tamás: Genetikai vizsgálatok