Századok 2006/6. [antikvár]

TANULMANYOK Kurucz György kényszer és szolgálat Portrévázlat Festetics Györgyről 1791. március 10-én fiatal nő jelentkezett II. Lipót császár- és királynál kihallgatásra, hogy férje elbocsátását kérje a katonai szolgálatból. Az ügy már hónapok óta foglalkoztatta az uralkodót, s valóban, nem sokkal az audienciát követően, hozzájárulását adta, hogy a férj, gróf Festetics György alezredes, kiléphetett a hadsereg kötelékéből.i A 18. század udvari intrikáinak ismeretében az utókor talán hajlamos arra, hogy kizárólag a grófné közbenjárásának, netán személyes varázsának tulajdonítsa az uralkodói engedély megadását. A valóság azonban csak ritkán keveredik regényes elemekkel, s a szigorú és gyanakvó Lipót döntését sokkal inkább természetes politikai meggondolások befolyásolhatták. A kérelmező szempontjából ugyanis nem egyszerű nyugdíjaztatási eljárásról volt szó, amit az is jelez, hogy legfelsőbb helyre, magához az uralkodóhoz került a kérelem. E kihallgatás végső stációját jelentette annak a folyamatnak, amelynek eredményeképpen egy magyar főnemes katonai pályafutása rendhagyó módon véget ért. Egy évvel korábban még komolyan hitte, hogy a magyar rendek, a magyar országgyűlés képes változtatni az ország kiszolgáltatott helyzetén, és a meglévő rendi alkotmányos keretek megfelelő biztosítékot n5rújta-nak ahhoz, hogy a Habsburg dinasztia többé ne kormányozhassa az országot abszolutisztikus módon. Hitte, hogy a magyar országgyűléshez tiszttársaival együtt benyújtott petíciójuk révén lehetőség nyílik a magyar ezredek magyarországi állomásoztatására, és kérelmük további pontjainak szellemében a hadsereg többé nem a fenyegetés^ a belső megfélemlítés eszköze marad. Végül azonban neki jutott az a kényszerű szerep, hogy származásánál és rangjánál fogva az uralkodó arra szemelje ki, hogy az ellene lefolytatott haditörvényszéki vizsgálattal és letartóztatásával, a rendi alkotmányosság védőburkának gyengeségére figyelmeztesse renitens alattvalóit.2 Festetics György Graeven huszár-ezredbeli tiszttársaival együtt valószínűleg hasonló keserűséggel érte meg Laczkovics János kapitány szavainak igazságát, miszerint a kezdeti felháboro- 1 Szabó Dezső: A herceg Festetics család története. Bp. 1928. 253. 2 Benda Kálmán: A magyar nemesi mozgalom (1790-1792). In: Magyai-ország története. V/1-2. Szerk. Vörös Károly Bp. 1980. V/l. 92-93., Uő: A magyar jakobinusok iratai. I-III. Bp. 1952-1957. I. 209-213., 218. Az országgyűlés történetének legkorábbi feldolgozását 1. Marczali Henrik: Az 1790/91-dild országgyűlés. I-II. Bp. 1907. A nemesség és a dinasztia erőpróbájához, II. Lipót személyiségének elemzésével: Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai, 1790-1795. Bp. 3-79. Az újabb munkák közül adalékokkal: Szíjártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés, 1708-1792. Bp. 2005. 386-388.