Századok 2010/1. [antikvár]

TANULMÁNYOK Konrád Miklós VALLÁSVÁLTÁS ÉS IDENTITÁS A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában „Itt-ott magasabb hullámokat vet a zsidógytSlölet árja — írta az 19. századot búcsúztató cikkében Blau Lajos, a Magyar Zsidó Szemle szerkesztője és a Rabbiképző Intézet tanára —, a kihalt vallásos vakbuzgóság helyébe a fajelméletet, a természeti vakbuzgóságot tette, de ez az egész jelenség nem lehet egyéb, mint időleges visszaesés, a milyen a kultúra haladásában nem ritka tünemény. Sokkal aggasztóbb a zsidóság jövője szempontjából a belső ziláltság, a mely rajta erőt vett. A mohón felvett európai kultúra száz sebet ütött rajta. [ ] A modern szellem hatása alatt a zsidó eszményi gondolkozás anyagivá változott és hite, ősi öröksége iránt, közönyössé. A vallásos hűtlenség, mely az apák között feltűnést keltő ritkaság volt, gyakorivá vált. [ ] Némi jogosultsággal lehet a XIX. századot a »kikeresztelkedés századának hívni«. A vallási közöny feletti kesergés régi nóta volt, a zsidó kitérés ily hangsúlyos előtérbe helyezése viszont egy új korszak nyitánya. Az akkulturálódó zsidóság körében tapasztalható, a premodern korhoz képest jóval nagyobb arányú kitérés persze Magyarországon sem volt új keletű jelenség, de csupán ekkorra vált a zsidósága iránt elkötelezett, a közéletben zsidóként felszólaló neológ értelmiség egyik legfőbb aggodalmának tárgyává. Ennek részben minden bizonnyal az volt az oka, hogy a 19. század utolsó éveitől a kitérések éves száma hirtelen megugi'ott, 1900-ban kétszer, a következő évben majdnem két és félszer annyi zsidó keresztelkedett ki, mint 1896-ban.2 Ám a lényeg nem a számokban rejlett, aminthogy a neológ értelmiséget sem vigasztalta, hogy a magyarországi zsidók arányosan még így is kevesebben tértek ki, mint német, cseh, vagy még inkább bécsi hitsorsosaik.3 E tényt a neológ értelmiség nem mulasztotta hangsúlyozni,'* de aggodalmán ez mit sem változtatott. A kitérés alapvető — és alapvetően új —jellegzetességét tekintve a helyzet ugyanis azonos volt: míg az európai askenázi közösségekben a felvilágosodással kezdődő új érát megelőző századok során a (nem kényszerből történő) kitérés legszembetűnőbb társadalmi vonása elszigetelt jellege volt,® az emancipáció korában a ki- J [Blau Lajos]: A letűnő évszázad. Magyar Zsidó Szemle 17. (1900) 1-3. Zeke Gyula: Statisztikai mellékletek. In: Hét évtized a hazai zsidóság életében. I-II. köt. Szerk. Lendvm L. Ferenc - Sohár Anikó - Horváth Pál. Bp., MTA Filozófiai Intézet, 1990.1. köt. 194. Konrád Miklós: Zsidók és kitért zsidók a dualizmus korában. A Idtérés okai zsidó szemmel. Történelmi Szemle 49. (2007) 381-382. ^ Szabolcsi Miksa: Beszámoló. Egyenlőség, 1911. jún. 25. 6. Jacob Katz: Exclusiveness and Tolerance: Studies in Jewish-Gentile Relations in Medieval and Modern Times. [1961.] Springfield (N. J.), Behrman House, 1983. 67.