Századok 2012/2. [antikvár]

TANULMANYOK Koszta László BENCÉS SZERZETESSÉG EGY KORSZAKVÁLTÁS HATÁRÁN Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján Ali. században a magyar kereszténység erősen monasztikus jellegű volt. Nagy számban alapítottak a század folyamán bencés rendházakat. A legjelentősebbek, a korabeli magyar szerzetesség központjai az Árpádokhoz köthető bencés monostorok voltak. Mellettük a 11. század közepétől a kialakuló arisztokrácia is bekapcsolódott a monostorok létrehozásának folyamatába. így a királyi és magánalapításokkal együtt — nem számítva a bazilita szerzetesi közösségeket — közel harminc bencés monostor kezdeteit kereshetjük nagy bizonyossággal ebben az időben. ^ Ali. században létrejött bencés monostorok számbeli nagyságát akkor tudjuk igazán értékelni, ha összevetjük a magyar krisztianizációval párhuzamosan kialakuló cseh és lengyel egyházszervezettel. Lengyelországban nyolc monostor működését tudjuk igazolni,2 míg Csehországban hét monasztikus közösség létezett all. század végéig.^ Az összehasonlításból világosan látszik, hogy a magyar kereszténység alapvetésénél milyen komoly szerepet játszottak a bencés rendházak. A rend és az uralkodó család szoros kapcsolatát mutatja, hogy a dinasztia közreműködésével 17 bencés női és férfi monostor jött létre.'* Az ismert sírhelyű hét 11. századi király közül négy a bencéseknél keresett örök nyughelyet.^ 1 A kérdésben legutóbb Kristó Gyula fogldt állást, aki 27 monostor létrejöttét helyezte a 11. századra, 1. Kristó Gyula: Tatárjárás előtti bencés monostorainkról. Századok 138. (2004) 404-405. ^ A korai, 11. század első felében létrejött monostorokkal kapcsolatban nagy a bizonytalanság. Marek Derwich úgy gondolja, hogy a 11. század első harmadában tíz monostor jött létre Lengyelországban, de ezek szinte mindegyike elpusztult az 1030-as évek folyamán, 1. Marek Derwich: Die polnischen Benediktiner im mittelalterlichen Europa: Kontakte zu Abteien im Reich. In: Die Abtei Sankt Gallen und Polen. Hg. Werner Vogler, Jerzy Wyrozumski. Krakau 2001. 31-32., 1. még Phili-bert Schmitz: Geschichte des Benediktinerordens I. Einsiedeln 1947. 224-228., Gerald Labuda: Benediktiner - Polen. In: Lexikon des Mittelalters I. Zürich 1977. (a továbbiakaban: LexMa.) 1896-1897., Dinasztia, hatalom, egyház. Régiók formálódása Európa közepén (900-1453). Szerk. Font Márta. Pécs 2009. 393-394. (a vonatkozó rész Kiss Gergely munkája). ® Johannes Zeschick: Die Benediktiner in Böhmen und Mähren. Archiv für Kirchengeschichte von Böhmen - Mähren - Schlesien 6. (1982) 40-42.; Schmitz, Ph.: Geschichte des Benediktinerordens I. i. m. 223-224.; Dinasztia, hatalom i. m. 390-391. (a vonatkozó rész Kiss Gergely munkája). * Szent István: 1. Pannonhalma, 2. Pécsvárad, 3. Zobor, 4. Zalavár, 5. Bakonybél, 6. Somlyóvásárhely; I. András: 7. Tihany; I. Béla: 8. Szekszárd; Salamon: 9. Pilis {?); I. Géza: 10. Garamszentbenedek; Szent László: 11. Mogyoród, 12. Háta, 13. Kolozsmonostor, 14. Esztergom Apáca-sziget, 15. Szentjobb, 16. Somogyvár, 17. Kolos (?). ^ Aha Sámuel Abasár; I. András Tihany; I. Béla Szekszárd; Szent László Somogyvár