Századok 2012/4. [antikvár]

KOZLEMENYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL Az alábbi majd egy tucatnyi közlemény döntő többsége a 2011. április 27-28-án, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Vay Ádám Múzeum közös rendezésében Vaján, a szatmári egyezmény 300. évfordulója alkalmából rendezett tudományos emlékülésen elhangzott előadások bővített és szerkesztett változata. Természetesen nem lehetett célunk a Magyar Történelmi Társulat által is támogatott konferencia valamennyi referátumának közlése, így elsősorban a szatmári béke kutatásához legszorosabban tartozó és a szélesebb szakmai közönség érdeklődősére is számot tartható, lehetőleg szemléletbeli újdonságot és differenciált megközelítési módot tartalmazó írások közzétételére törekedtünk. Akadnak viszont olyan szerzőink is, akik bár nem a vajai rendezvényen adtak elő, mégis szívesen vállalkoztak a Századok jubileumi, Szatmári béke-számának első ízben itt olvasható tanulmányaikkal történő gazdagítására. Figyelemre méltó szakmai újdonságokat nagy örömünkre szinte kivétel nélkül tartalmaznak az alább sorakozó írások, bizonyára annak is köszönhetően, hogy a konferencia tudományos progi-amjának összeállítói, Gebei Sándor és Kalmár János — az általában jellemző hazai gyakorlattól eltérően — előre meghatározott téma bemutatására, személyre szóló felkérés útján verbuválták az előadókat. így sikerült elérni azt, hogy szinte kizárólag a központi témához szorosan kapcsolódó referátumok hangozzanak el. Lényeges tudományos újdonságok a korszak kutatóitól már csak azért is elvárhatók voltak, mert a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) különböző eseményeinek évfordulói előtt emlékülésekkel is szokás volt tisztelegni. A legutóbbi ilyen tudományos rendezvénysorozat 2003-ban, a mozgalom kezdetének 300. évfordulójával kezdődött és tavaly, a szatmári megegyezés hasonlóan kerek jubileumával ért véget. Az egymáshoz szorosan kapcsolódó tárgykörökben meglehetősen sűrűn sorra kerülő rendezvényeknek (amelyek nagyrészt azonos szereplőkkel zajlottak) azonban nem mindig sikerülhetett érdemi tudományos újdonságokkal előrukkolni. A hangsúly — részben persze érthetően — sokszor inkább a megemlékezésre és az ahhoz kapcsolódó protokolláris eseményekre helyeződött. A szatmári évfordulóhoz kapcsolódó 2011 tavaszi vajai konferencia szakmai progi-anijának összeállítói ezért választottak más, a hazai gyakorlatban viszonylag i-itkán járt utat. Ezzel talán sikerült legalább egy kavicsot dobni a tudományos emléküléseknek a vitákat többnyire nélkülöző állóvizébe. Ezt látszik igazolni, hogy magának a szabadságharc hivatalos lezárásának minősülő aktusnak és dokumentumának megnevezését illetően is komoly nézetütközésekre került sor Vaján. A résztvevők egy része ugyanis — abból kiindulva, hogy a megegyezés kortársi, hivatalos latin megjelölése nem pax, hanem pacificatio volt — a történetírásunkban a 19. század második fele óta elterjedt béke helyett megegyezésnek, illetve megállapodásnak iavasolta. nevezni az 1711 tavaszán lezajlott tárgyalássorozat eredményét, arra is hivatkozva, hogy csak azonos közjogi helyzetű felek közötti konfliktus lezárását tekinti békekötésnek a