Századok 2014/2. [antikvár]

Részlet a könyvből: „Miután pedig eltelt uralkodásának egy esztendeje, a királyné az irigység és gyűlölet szikráját lobbantotta lángra Alba fejedelem ellen, hogy ő méltóbb az uralkodásra, mint Henrik herceg, a királyné édes testvére. S miként a rosszakarat mérgével teli vipera, fájlalni kezdte, hogy egyetlen fiút sem tudott szülni; töprengeni kezdett, és azt hányni-vetni magában, hogyan adja át fivérének, Henrik hercegnek Magyarországot örökös birtoklás végett, hogyan hajts azt a saját hatalma alá, István király fiait, akiket Kaul fejedelem nevel, hogyan vesse a folyóba, hogyan adja életüket a halálnak és törölje el az emlékezetüket" - olvashatjuk a Szent István halála utáni időszakról a Magyar-lengyel Krónikában (Vegyes Krónika, Chronica Hungaro-Polonica, Chronicon Hungarico-Polonicum, Chronicon mixtum). Arra, hogy kútfő adatai - mesés mivoltuk ellenére is - igen értékesek lehetnek a hazai medievisztika számára. Tóth Péter is felhívta a figyelmet a forrás magyar nyelvű fordításához fűzött bevezető tanulmányában. Magunk a hazai filológiai irodalomban keveset tárgyalt szöveghez egy meglepő adatokban hasonló módon gazdag elbeszélő forrás, Albericus Trium Fontium (Albéric de Troisfontaines, Troisfontaines-i Alberik) krónikája nyomán jutottunk el. Vizsgálataink során azt igyekeztünk bemutatni, hogy az 1251 előtt keletkezett champagne-i kútfőben - még ha annak szerzője nem is ismerhette a magyarországi gestaszerkesztmény 13. századi redakciós fázisát -, korai történelmünkkel kapcsolatban olyan elemeket olvashatunk, amelyek valamilyen formában a II. András-kori (1205-1235) írott tradícióban is szerepelhettek. A francia területen keletkezett forrásszöveg a 11. századi magyar história vonatkozásában több olyan momentumot is tartalmaz, amelyek a kortárs - Ryszard Grzesik által az 1220-30-as évekre datált - Magyar-lengyel Krónikában is feltűnnek. Mindkét forrásban megjelenik Szent István feleségének negatív ábrázolása, valamint az Imre hercegre mint a szent király egyetlen fiára vonatkozó, feltehetőleg a legendairodalomban megtalálható szöveghelyek torzulására visszavezethető hagyomány, de olvashatunk a két hasonló korú kútfőben arról is, hogy az esztergomi székesegyházat Szent Adalbert tiszteletére alapította első királyunk."