Századok 2018/1. [antikvár]

MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK Spannenberger Gabriella — Spannenberger Norbert A NÉMETEK 18. SZÁZADI BETELEPÍTÉSE: POLITIKAI ÉS/VAGY GAZDASÁGI FOLYAMATOK ÖSSZESSÉGE? 300 évvel ezelőtt, 1717. október 4-én kezdte meg tényleges működését az úgynevezett Systematica commíssio-bizottság az országgyűlés megbízásából. Munkájának egyik eredménye a 18. századi betelepítések jogi keretének kidolgozása volt. E kerek évforduló jó alkalom arra, hogy nagyító alá vegyünk egy sokrétű történelmi problémát, a németek betelepítésének kérdését, akik szám szerint a külföldi telepesek legnagyobb csoportját képezték. Jelen tanulmány a magánfóldesúri telepítéseket kívánja vizsgálni, amelyek lényegesen kevésbé ismertek, mint a kamarai uradalmak telepítéstörténete. Célja - a fehárt levéltári források alapján - az uradalmak intenciójának bemutatása, a jogi keretek felvázolása, és a század első felére jellemző „naiv telepítéseket" felváltó belső telepítések elemzése. A tanulmány terjedelmi keretei a kamarai és a magánföldesúri telepítések összehasonlító vizsgálatát sajnos már nem teszik lehetővé. Jogi keretek: premodern államiság és a telepítések A 18. századi Európa olvasóközönségének egyik kedvelt olvasmánya volt a carabrai-i érsek, François deSalignacde la Mothe-Fénelon Les aventures de Téíémaque, fils d'Ulysse című regénye, melyet a szerző 1699-ben nevelő-pedagógiai célzattal írt.' Az apja keresésére indult Telemakhosz elméleti és gyakorlati oktatást kap azzal kapcsolatban, hogyan kell egy bölcs uralkodónak viselkednie és népét irányítania. A mű XXII. könyve ezen kívül egyértelmű állásfoglalás is vok a kor olvasói, illetve a felvilágosuk mezőgazdasági szakírók - akik hasonló jellegű elképzeléseik „kanonizálását" láthatták a Fénelon által leírtakban - számára az agrártermelés intenzívebbé tétele mellett.^ A könyv erre vonatkozó tanulsága ebben a mondatban foglalható össze: „A népnek száma és az eledelre valók bősége az, ami egy országnak igaz erejét, és igaz gazdagságát teszi."' ' Ulrich ím Hof. Das Europa der Aufklärung. München 1993. 44., 155. A mű recepciójáról magyar nyelven lásd Kopeczi Béla: A Télemaque Közép- és Kelet-Európában. In: Sorsotok előre nézzétek. A francia felvilágosodás és a magyar kultúra. Szerk. Köpeczi Béla - Sziklay László. Bp. 1975. 17-38.; FrançoisFénebn:'Yt\tmíVndk, az Ulisses fiának csudálatos történetei. Ford. Domokos Lajos. Bp. 1980. ^ A XXII. könyvben tér vissza ugyanis Telemakhosz Salentumba. Kísérője e szavakkal magyarázta, hogy mi mindent tettek az agrártermelés fejlesztésére: „kivittük a városból a mezőre azokat az embereket, akiknek híjában volt a mező, és akik feleslegesen voltak a városban. Ezen kívül sok idegen népeket is hoztunk ebbe az országba. Ezek a népek mennél inkább sokasodnak, annál inlcább szaporodik az ő munkájuk által a földnek gyümölcse; ez a csendes és békességes szaporodás inkább neveli az országot, mint az, ha fegyverrel többet nyernének hozzá." Fénelon, F: Telemaknak, az Ulisses fiának i. m. 416-417. ' Mentor intését lásd uo. 416.