A sziget kincse [antikvár]

Részlet: "Nyolc". Jelentette az eddig csöndesen a falon ketyegő patent yachtkronométer. Láthatatlan gong ezüstösen csengő hangjai feleltek. A mély csöndben aztán lassan elhaltak a hangok és mintha azt akarná mutatni a büszke kronométer, hogy a váratlan félbeszakítás az ő mechanizmusának ugyan meg nem ártott, nyugodtan és szabályosan ketyegett tovább. Ez a nyugodt tik-takolás folyton megzavarta az olvasmányába mélyen elmerült Cadogant. Ki nem állhatta az órákat! Csöndes, józan, kifejezéstelen ábrázatuk, megbízhatóságuk és pontosságuk csak izgatta őt és tolakodó figyelmeztetésük, hogy az idő gyorsan elröpül és hogy minden perc elmulta közelebb hozza az embert a sírhoz, az idegeire mentek. Összeráncolta homlokát és úgy nézett az óralapra, míg a gondolatai összezavarodtak és önkénytelenül az óra magányos tik-takját ismételték, a szemei pedig megbabonázva követték a mutató előrehaladását.