Azért lettem író, mert gyerekként – és őszintén szólva azóta is –, szerettem kicsit elutazni. Nem messzire. Csak olyan helyekre, ahol lehet saját sárkányom, dumálhatok tündérekkel és koboldokkal, vagy lógathatom a lábam a világ fölé egy puha felhőről.
Most a gyermekeimnek is nap mint nap ezt próbálom megmutatni: hogy nem csak ez az egy világ lehet az övék, hanem még sok másik is – izgalmasabb, kalandosabb, és sokszor igazságosabb –, ha kinyitnak egy könyvet.
A Balatoni csempészek ilyen utazásokra hív. Azoknak a gyerekeknek szól, akik még észreveszik, ha valami furcsa történik a víz alatt, vagy ha egy gazdátlan árnyék mozdul a parton. Akik nem továbbsétálnak, hanem megállnak, és ha kell, elindulnak egy csempészhajón a nagy kalandra. Mert szerintem a gyerekek értenek a legeslegjobban a titkokhoz.