Csillag 1955. augusztus [antikvár]

nc n J a magyar ifiok szövetseüenek folyüirata S Z A ÉÓ PÁL N Y L G T A L A N ÉLET Mikor kimentem a frontra, kishúgom, Erzsike már amolyan süldő-lányka volt, s most, mikor bejött hozzám a kórházba, alig ismertem meg. Hiszen ez nem kicsi lájiyka többé, haneam kifejlett nagy lány! S ráadásul szép lány! Kicsit szeplős az arca, de hófehér a bőre, haja barna, szemei szelídek, de ragyogók és tapadók, nagy, viharos házastársi életek tudnak ilyen lányt beleölelni a Aálágba. A szeplőivel persze, egy kis ba.i van, de hiszen aixnyi, de anjiyi leány és asszony bajlódott a szeplőkkel akkoriban. Nemcsak a faluban, de az országban is, söt, az egész monarchiában. Erzsébet királyné soha nem ment ki a napsütésre ernyő nélkül, hogy a napsütésben a szeplők ki ne ütközzenek a bőrén. Péchy Erzsi, az akkori Budapest legszebb színésznője rengeteget viaskodott a szeplőivel. Ha ez a két nagyon híres nő megtette, az én liúgom is megtehette. Azt hiszem, hogy a szeplők eltüntetése volt az első komoly problémája az életében. Persze, Erzsike nem bújhatott cl a nap elöl, hiszen kint dolgozott már a mezőn, de valamilyen »receptre« tett szert, amivel időközönként lehámlasztotta az arcbőrét, s utána, ha nem is tűntek el végképp a szeplők, de egy dai'ab időre valóban nagyon meghalványodtak. Nagyon éi-dekes, hogy manapság nincsen annyi szeplős leány, mmt akkoriban. Se szeri, se száma nem volt a szeplős lányokMk országszerte. Voltak, akik védekeztek ellene, de voltak, akik szinte odacsapták a gyeplőt és garigosan, felemelt fejjel, szemrebbenés nélkül néztek bele a világba. A fehérebb, finomabb bőrű lányok voltak leginkább szeplősek, ami tehát hátrá.nyuk volt egyi-észt, az volt az előnyük, kedves, szép kicsi lányok. Nyilván őií maguk teremtették meg azt a mon-dá&t, hc^: »Aki szeplős, az a tetszős H 1021