Együtt 2010/1. [antikvár]

EGYÜTT 2010 1 Finta Eva Vakvers (Li Annácskának) Vakkép, vakfolt, vakablak. Vak a hang, a szín, a szag, az idő, a születés, az elmúlás maga is vak. Vak a szerelem, a szív, a szenvedély, szokás, vak a Jézuska, a karácsony, a szerencse s vele vak Isten is meg a varázs. Vaktában vakol a kőműves, Kőmívesnét is befalazza, vakond túr rózsatö alá, vak a vakond és vak az anyja. Tavak vizében tűnt havak, szavakkal szigonyoz a láz, vakációra ment a könny, vacogva, zúzmarázva jön, pókhálózza a szem vonalát. S a szem lovak tajtékaként izzadja túl a képeket, túl önmagán, túl tárgyakon úszik a Styx vizén, lebeg, átnavigálná önmagát Léthé vizére: nem lehet Vakon vasal, visel, vezet, felfűzi a gyöngyszemeket, vaktában, kinn a vakvilágban botorkál szemhéjára zártan a végenincs képzelet.