Együtt 2010/4 [antikvár]

2010EGYÜTTpenckófer JánosFÉNYFOLYAMJÓTHKONY H AI.Á1. A [EIÚKRliLMilyen volt, milyen volt?! Még ha tudná is az ember, milyen volt a Szita-sziia-péníek. az a bizonyos legelső, tán még akkor sem próbálná senki ezt a harmadik napot abból a bizonyosból levezetni, azzal együtt emlegetni. Többek szerint Nem is vált önálló nappá, Nemhogy eló'nevet szerzett volna magának, talán még folytatásának sem nevezhető Sem a tegnapinak, sem a tegnapelőttinek, miközben meg szinte kizárólag csak a Hosszdszerda és a Szerelenicsütörtök titkait és érz.elmeit fogta össze. Már ha valamit is össze lehet fogni abból, ami nász ineg áldozat, de haranghang és égbe húzó nuislicatánc egyben - amiként azt Lengyelek és Somogyiék inondták. Tudniillik már előző éjjel megéreztek ebből valamit - Ahogyan magunkra maradtunk, amint lepihentünk s ;iztán reggel, de a buszban is csak egyetlenegy hatalmas folyamnak, valamilyen áradásnak Ereztük ezt az egészei, hömpölygésnek, méghozzá olyannak, melyben tisztán kivehető minden, amit eléjük sodor a áradat: Emitt egy ruhásszekrény. Ott egy rózsás otthonka, egy sza-kajtókosár. Valami tyúkülö-forma meg vesszőseprű', Ó. az odakozmálástól besárgult belsejű tejforraló lábas, Sapka, cipő, hokedli, s az Olcsó Könyvtár sorozatból pár regény. Egy csúzli, kis.szekér és játékautó. Borítékköteg, mellette ahogy éppen szétázott a papirspárga, mivel átkötötték s eltették emlékbe, ellették az érzéseket szebb napokra, hátha megőrizhető, mi egyszer szép volt - szóval, mintha mindebből nekik, a Magyar Nova Futurásoknak. mintha az áradásban úszó tömielékbííl azt kellene megmondaniuk, hogy Szerelemből, avagy számításból tartotta-e fönn e háztartást a háziasszony; de még azt is, hogy az áradásban ide- odahánykolódó két fiút. akik e holmik között ide- odahánykolódnak, nos, hogy őket vajon szerelemből avagy kényszerűségből szülte meg férje nagy-nagy örömére ez az asszony, ez az odaadó feleség! Hát valami ilyesféle, tisztára ilyesmi érzése volt Mindnyájunknak - most a Lengyel és a Somogyi házaspár használta e szól -, valami ilyesféle magukra veU feladattal szálltak be a buszba, így indultak Európa közepét meglátni. Es akkor még meg sincsenek említve az áradásban alámerült, ámde mégis fel-feltörő olyan dolgok, tárgyak, melyek első ránézésre nem kötődnek közvetlenül Ehhez az egészhez, s mégis olyannyira téHzgat^ják azt. akinek Saját fcje van,4