Bővebb ismertető
LÁSZLÓFFY ALADÁR
A lépegető ember
A kor padlója ez a havas, Don-kanyaros, Csákiszalmától szennyes, de emberijogos. Tápászkodjunk csak, rajta! kiontottvér-vörös, meg lehet csúszni rajta, jeges és börtönös. Légy aranyból vagy fából, csak mindent elviselj, kórházi ágy havából Dózsaként kelni fel. Tessék, hogy betemessék: emlék-tartása már hányszor mutasson példát még holtan is. Hogy jár. Mint szálegyenes emlék -utánanézhetünk: így lábalt ki a bajból apánk és nemzetünk. Egy szép napon mint Lázár csak felkel, úgy megy el Szabadnak lenni, más már ahgha érdekel.