Bővebb ismertető
Részlet a műből:
"Bobory Zoltán
Abélard hajnali imája,
Héloise-re gondolva
Mint ahogy te vagy nekem
oly régóta már,
szeretnék múzsád lenni
néhány percre bár...
Homlokon csókolni hosszan,
érezni finom bőrödet,
hajad illatát s a bátorítást...
Lehunyt szemed pillájának
rezdülését arcomon, ahogy
füled felé közelít ajkam...,
hogy végig járja azt, s közé
szorítsam a fülcimpádat,
vágyad jelét remélve:
érezzem tested szelíd,
finom rándulását,
tovább;"