Bővebb ismertető
Hol sírjaink domborulnak
A Magyarok Világszövetségének nevezett budapesti szervezet elnöksége a következő Felhívás-sal fordult « a világ magyarjaihoz » :
« Kedves Honfitársaink !
A magyarságot tizenötmilliós népként emlegetjük. Sok százezernyi azoknak a száma, akik a szülőföldtől távol élnek, s egyre több azoké, akiknek örök nyugvóhelyét országhatárok, tengerek, óceánok választják el a Kárpátmedencétől.
Sok helyütt már csak a sírfeliratok jelzik : magyarok éltek itt, magyarok, akiknek nem adatott meg, hogy utolsó útjukra ott kísérjék őket, ahol első lépéseikkel próbálkoztak, a különböző körülmények között elhagyni kényszerült, de a szívnek mindig kedves hazai földön.
Voltak köztük nemzetünk nagyjai, történelmünk, irodalmunk, tudományunk, művészetünk jelesei. Az Óhaza számon tartja pályájukat, ápolja emléküket, s ha ismeri sírjaik helyét, azokat a körülményekhez képest — számos esetben a külföldön élő lelkes magyarok közreműködésével — gondozza is. Az Óhaza azonban — miként sokszor életükben sem — nem tud gondoskodni a nemzet valamennyi, távolban pihenő fiáról.
Az élőkhöz, az ottélőkhöz szólunk :
Felhívjuk a világ magyarságát, különösen az egyházakat és az egyesületeket, hogy kutassák fel, keressék meg a magyar sírokat, s múltunk, jelenünk megbecsülése jeléül gondozzák, tartsák rendben azokat, s időnként helyezzék el rajtuk a kegyelet virágait.
Ne feledjük el a korhadt kopjafák és omladozó keresztek alatt idegen földben porladókat !
Nemzetünk ereje nemcsak a jelenben van, hanem a jelen és a múlt összefogásában is. A múlt tisztelete, neves és névtelen halottaink megbecsülése, emlékük, sírjuk gondozása messze a szülőhazától megsokszorozza erkölcsi erőnket. »
Nehéz elérzékenyülés nélkül olvasni ezt a Felhívás-t. Lám, mi mindenre van gondja a Magyarok Világszövetségének ! Nem elég, hogy a kommunista párt és kormány fiókintézményeként propaganda- és devizagyűjtő munkát fejt ki, nem elég, hogy a belügyi hatóságok fedőszerveként számon tartja, káderezi, kartotékozza a Nyugaton élő magyarokat, még a halottakkal is törődik. S mivel előbb-utóbb valamennyiünkből halott lesz és többségünkben valószínűleg nyugati temetőkben kerülünk örök nyugalomra, felemelő az a tudat, hogy ott, hol sírjaink domborulnak, — ha esetleg hálátlan unokáink nem borulnának le, majd leborul a Magyarok Világszövetsége, vagy azok, akiket erre Felhívás-ában felkér. Mondja csak ezekután valaki, hogy ez a derék Világszövetség nem szolgálja meg azokat a forint-milliókat, amelyeket az állam a dolgozókból sajtol ki, s amelyekkel a szövetség vezetőinek állandó külföldi utazgatásait, a szövetség lapjának, a « Magyar Hírek »-nek és alaposan felduzzasztott apparátusának létezését, valamint a külföldi magyaroknak rendezett, mindenféle földi javakban dúskáló vendéglátásokat lehetővé teszi.
A feladat, amit a Világszövetség elnöksége addig is, amíg magunk nem válunk a sírgondozás haszonélvezőivé, ránk ró, nem könnyű. Magyar sírok fölött omladozó kereszteket még
3
Petri György
Petri György (1943–2000) Kossuth-díjas költő, műfordító, újságíró.
Fontosabb díjai
Az Európa Könyvkiadó Nívódíja (1986), a Mikes Kelemen Kör Díja (Hollnadia – 1988), Déry Tibor-jutalom (1989, 1994), József Attila-díj (1990), A Jövő Irodalmáért Díj (1989), Örley-díj (1990), Év Könyve Díj (1991), A Soros Alapítvány Életműdíja (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1995), Weöres Sándor-díj (1995), Kossuth-díj (1996), Nicolaus Lenau-díj (1997), Pro Urbe Budapest (1998), Az Írók Boltja Üveggolyó-rendje (1998)