Igaz Szó 1974. január [antikvár]

XXX. Megint — szilveszter. Megint — új esztendő. Ismét óévtől búcsúzunk, s egy újnak vágunk neki. És megint csak úgy, amiként — idők kezdetétől — törvény és szokás: mintha örökké élnénk. Bízva és reménykedve; felejtve, amit felejteni kell, és tervet szőve arról, ami nélkül élni, létezni aligha lehetséges. Egyre-másra zúgnak el az évek mellettünk, lám, 1973 is átrobogott rajtunk, alighogy megérkezett, máris „köd előtte, köd utána". 1974 se lesz lassúdabh járású. Ha sok másban nem is, de ebben az egyben biztosak lehetünk. Sarkunkban hát az idő. Aki lépést tart vele — előbbre jut. Csak állni kell a versenyt. írásban is, lapszerkesztésben is. Az Igaz Sző „fedélzetén" ez a verseny több mint húsz évvel ezelőtt már megkezdődött. Elfáradtunk-e, elzsibbadtunk-e benne? Mikor és hányszor? Ne firtassuk. Folytatnunk kell a versenyt a naptári idővel. De a dolog nehezebbjét is vállalnunk kell. Tulajdonképpen az Idővel kell i^ersenyre kelnünk, amely közel 30 évvel ezelőtt érkezett el hozzánk. A romániai munkásosztály, a Mozgalom, Augusztus 23-a hozta magával városok pereméről, gyárak udvaráról, zendülő falvak sikátoraiból. A harmadik évtizedét nemrég elkezdő Igaz Szó a naptárral és az Idővel folytatott, 'k.ettős versenyét szeretné „megnyerni" az 1974-es esztendőben, hogy a felszabadulás 30. évfordulóját és a XI. Pártkongresszust emlékezetes írások egész sorával, idejében köszönthesse- Mit jelentene ez a győzelem? Egyrészt: pontosabb megjelenést. Másrészt: a Korszak színvonalán álló folyóiratot — jobb, élvezhetőbb, korszerűbb szépírást, egyenesebb írói beszédet, bátorságot a mai élet, a társadalmi válóság, az igazság művészi megformálásában. Másként szólva: társadalmilag sokkal hatékonyabb, maguk körül vitát-vihart kavaró, eseményszámba menő lapszámokat, olyan folyóiratot, amelyet mind a nemzetiségi közösség, amelyért van, mind az írói közösség, amelynek lelkéből lelkedzik, sokkal inkább a magáénak érezhet.