Jelenlét 9. [antikvár]

Korszeríí költészet = vizuális költészet? /Interjú Bujdosó Alpárral/ Bujdosó Alpár, a párizsi Magyar Mííhely szerkesztője, a magyar neoavantgarde vizuális irodalom egyik megteremtője és kiemelkedő képviselője 1935-'ben Budapesten született. 1956-ban emigrált külföldre, jelenleg Bécsben él, polgári foglalkozása útépitő mérnök. Költészetében felhasználja a modern irodalom szinte minden elemét, és alkalmazza a technikai fejlődés legújabb eredményeit is. Itthon és külföldön rendszeresen tart költői esteket irásvetitőre és hangszalagra irt munkáibői. Rokonai, családtagjai Budapesten élnek, ezért viszonylag gyakran látogat haza, Kagyarországra. Petőcz András: Ahogyan nézegetem legújabb kötetedet^, Qiaképekre, fotókra, röntgenképekre készült Írásaidat, önkéntelenül felvetődik bennem a kérdés: milyen úton juthattál el idáig? Hol kezdted? Bujdosó Alpár: 21 éves voltam, amikor külföldre kerültem, természetesen már itthon is voltak irodalmi próbálkozásaim, de publikálásra nem volt még lehetőségem. Kivételt jelentett a soproni egyetemi lap, ahol mint egyetemista publikálhattam. Későbbiekben néhány évig nem volt módom komolyabban foglalkozni irodalommal, igy csak 1960-ban kezdtem publikálni, kezdetben tanulmányokat, elbeszéléseket, novellákat. Első publikáció- ^ Bujdosó Alpár: 1 és 2 között az Erzsébet hidon. Párizs, 1980. Kiadta a I-íagyar Műhely.