Lant 1993/2. [antikvár]

Részlet a 3. oldalról: T. Ágoston László A képviselő úr dilemmája Cs. Kiss János csak állt a folyosón, és sehogy sem akarózott bemennie az ülésterembe. Már kétszer is csöngettek, jelezvén a képviselőknek, hogy véget ért a szünet, ő mégsem mozdult. Képtelen volt eldönteni, hogyan szavazzon. Egész éjjel ezen gondolkozott. Az asszony rá is mordult néhányszor, mondván, hogy "vagy próbálj meg elaludni, vagy kelj föl, mert addig-addig forgolódsz, míg az én szememből is kivered az álmot". Hát jó, fölkelt. Kiment a konyhába, és az ablakon át bámulta a sötét utcát. A fenének kellett elvállalnia ezt a képviselőséget? Soha nem vágyott közszereplésre. Elvégezte a dolgát a gyárban, hazament és kész. Hetenként egyszer-kétszer betért a haverokkal a kocsmába egy üveg sörre, ennyi volt a társadalmi élete. No jó, néha fölállt a szakszervezeti gyűléseken, meg a termelési értekezleteken, amikor már nagyon unta a sok süket dumát. A párttitkár akarta őket megtanítani esztergálni, aki még életében nem látott tíz méternél közelebbről tokmányt...