Látóhatár 1988. november [antikvár]

Részlet: Szigethy Gábor ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART 150 éve halt meg Kölcsey Ferenc Amikor 1838 késő nyarán elterjedt a hír, Szatmárcsekén meghalt Kölcsey Ferenc, a barát és harcostárs Wesselényi Miklósból kiszakadt a szállóigévé lett szomorú sóhaj: „Nem közénk való volt!" Százötven éve, ha Kölcsey Ferenc erkölcsi, szellemi nagyságát kívánta méltatni valaki, Wesselényi Miklós mondatát idézte, a kortárs megrendüléstől átitatott ítéletével bizonyítandó: páratlan, a mindennapi mértéket fölülmúló emberi érték zuhant váratlanul sírba 1838. augusztus 24-én - Kölcsey Ferenc költő volt, író, gondolkodó, politikus s mindenekfölött alkotó ember, magyarságában, erkölcsi tartásában, emberi tisztaságában mérték és példa. A Himnusz boldogabb jövőt remélő verssorai örökre beleégtek minden magyar szívébe. 1842. január l-jén a Pesti Hírlapban Kossuth Lajos vezércikkben metszett arcképet a korán elhunyt nagy szellemről: „E férfiú megyéjének dísze, büszkesége, nemzetének tölgy- s borostyánkoszorús kedveltje volt. Egy erős lélek, töredékeny test láncai közt. Tar agyát őszbe vegyült kevés hajszálak lengték körül, színtelen arcán ezernyi virrasztott éjnek tikkadtsága ült, egyetlen szemében a nemzet minden múlt s jövő bánata tükröződött." Múlt és jövő bánata között - 1837-ben fogalmazott így Kölcsey Ferenc - sivatag jelen: a korabeli Magyarország; tér és idő, amelyben élt, hazája, amelyet féltett, szeretett. Sivatag jelen: Kölcsey Ferenc kortársa, barátja volt Wesselényi Miklós, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály; a harmincas években létrejött a Tudományos Akadémia, modern gőzhajók pöfögtek a Dunán, megnyílt a pesti Magyar Színház, az Országgyűlés törvényt hozott: már nemcsak álom a Budát s Pestet összekötő állandó híd, szaporodnak a magyar nyelvű irodalmi és politikai lapok, gyarapodott könyvkiadá- 8