Literátor 1995/3-4-5. [antikvár]

Erényt szült a szükség - mondhatnók abból az alkalomból, hogy lapunk korábbi számát - úgymond - kénytelenek voltunk nem egyszerűen csak összevont változattá avatni, hanem antológiát is teremtettünk belőle. S azzal is megpróbálkoztunk, hogy a korábbi klasszikus, színes reprodukciók dominanciája helyett kortárs képzőművészek alkotásai illusztrálják könyvünket, fekete fehérben, illetve egy színnel megnyomva. Csupán a borítókra került klasszikus reprodukció - egy színnyomással. Mindezeket a jegyeket a gazdasági kényszer szülte. Az, hogy következetesen kezdtük el nyolcadik számunktól kezdve föltárni kortárs irodalmunk rejtett értékeit, s egyben nyitottunk a kísérletező alkotások irányába is, már tudatos irodalmi szerkesztői elgondolás következménye. Bevallom, engem is meglepett, hogy a kényszerű motívumok is szokatlanul erős tetszést váltottak ki szakmai, olvasói körökből. Az összevont szám - hallottam és olvastam számos helyen - egyesíti a lap és a könyvforma erényeit. Így lehet igazán élvezettel és alkotó módon folyóiratot szerkeszteni. Szépek, nagyon szépek a klasszikusok reprodukciói, ám aki szereti őket, nem elsősorban irodalmi folyóiratban akarja látni akár Rembrandt, akár Bosch alkotásait, inkább albumokat vesz. Reprezentatív drága, hazai képzőművészeti kiadványainkkal eleve nem versenyezhet egy irodalmi újság, amely reprodukciók reprodukcióit közli, mint egy ismeretterjesztő kiadvány.