Lyukasóra 1992. október-december [antikvár]

Részlet az 1. számból: Gyurkovics Tibor: Köszöntünk, Olvasó! Jó volna jókedvű lapot csinálni! Különleges lapot, ami természetes, természetes lapot, ami eredeti. Aminek súlya van, de ha lehúzza a feje - bukfencezni lehessen vele. Ó, játszani - "A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, / akarasz-e mindig-mindig játszani?" - kosztolányisan; - "nincsen kisértet!" - babitosan; - "Az ám, / Hazám!" - józsefattilásan. "Hol vagytok, ti régi játszótársak?" - kérdezhetné Petőfi a gyerekkorunkra. Mindenki gyerekkorára. Hiszen nem titok - a költő gyerek marad. Megmarad beukfencező kedve a hivatalokban is, a csillogó bálterem közepén is. Jaj annak, aki nem tud játszani! Megint csak József Attila mondja: "Félek a játszani nem tudó emberektől... A diktatúrák légkörében divat szép szónak becsmérelni a szellemi humanizmusnak mindama megnyilatkozásait, amelyeket rengeteg szenvedés és erőfeszítés hozott napvilágra..."