kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Balogh Edgár - Lyukasóra 1997. január-december [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/607/4775607.jpg "Balogh Edgár - Lyukasóra 1997. január-december [antikvár]")
Lyukasóra 1997. január-december [antikvár]
Balogh Edgár, Bárány Tamás, Czigány Zoltán, Dékány Károly, Döbrentei Kornél, Gyertyán Ervin, Gyurkovics Tibor, Joós Ernő, Kaján Tibor, Lukácsy Sándor, Makovecz Imre, Nemeskürty István, Pardi Anna, Pomogáts Béla, Pósa Zoltán, Réti Zsolt, Szabó Dezső, Szepes Mária, Szeredy Ádám, Takács Tibor, Taxner-Tóth Ernő, Tüskés Tibor, Utassy József, Vásáry Tamás
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
6480 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Lyukasóra 1997. január-december [antikvár]
Szerző:
Balogh Edgár
,
Bárány Tamás
,
Czigány Zoltán
,
Dékány Károly
,
Döbrentei Kornél
,
Gyertyán Ervin
,
Gyurkovics Tibor
,
Joós Ernő
,
Kaján Tibor
,
Lukácsy Sándor
,
Makovecz Imre
,
Nemeskürty István
,
Pardi Anna
,
Pomogáts Béla
,
Pósa Zoltán
,
Réti Zsolt
,
Szabó Dezső
,
Szepes Mária
,
Szeredy Ádám
,
Takács Tibor
,
Taxner-Tóth Ernő
,
Tüskés Tibor
,
Utassy József
Vásáry Tamás
Kiadó: Magyar Írók Egyesülete
Kötés: Tűzött kötés
Méret: 200 mm x 280 mm
Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20.) Kossuth-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet egyik képviselője. A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös elnöke. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1954-ben kezdte és 1959-ben fejezte be. Karrierjében akkor következett be az áttörés, amikor 1981-ben önálló építészirodát alapított. Teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé, az organikus építészeti stílus megteremtője. Máig száznál több különböző funkciójú, jellegzetes stílusjegyeket hordozó épület jelzi munkásságának eredményét. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója volt, később elnöke lett és soraiban tudhatja a Nemzetközi Építészeti Akadémia is.
Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője. Bátyja Szabó Jenő református lelkész, költő.
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott.
1905-ben megszerezte magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal. Hazatérése után 1906 szeptemberétől a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában tanított; 1907 októberétől a székesfehérvári, 1908 áprilisától pedig a nagyváradi állami főreáliskolához helyeztek át. Ezt követően tanított még Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv óriási érdeklődést keltett, egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől az erőteljes antiszemitizmus mellett németellenesség is érzékelhető volt műveiben. 1923-ban az Auróra felelős szerkesztője lett, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.
1935-ben Björn Collinder, az Uppsalai Egyetem finn-ugor nyelvprofesszora javaslatára irodalmi Nobel-díjra jelölték, de abban az évben végül nem adták át az elismerést.
A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. Négy évvel később került át a Kerepesi temetőbe, minden szertartás és búcsúztatás nélkül. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott.
1905-ben megszerezte magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal. Hazatérése után 1906 szeptemberétől a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában tanított; 1907 októberétől a székesfehérvári, 1908 áprilisától pedig a nagyváradi állami főreáliskolához helyeztek át. Ezt követően tanított még Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv óriási érdeklődést keltett, egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől az erőteljes antiszemitizmus mellett németellenesség is érzékelhető volt műveiben. 1923-ban az Auróra felelős szerkesztője lett, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.
1935-ben Björn Collinder, az Uppsalai Egyetem finn-ugor nyelvprofesszora javaslatára irodalmi Nobel-díjra jelölték, de abban az évben végül nem adták át az elismerést.
A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. Négy évvel később került át a Kerepesi temetőbe, minden szertartás és búcsúztatás nélkül. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
Vásáry Tamás (Debrecen, 1933. augusztus 11. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar zongoraművész, karmester. Vásáry József (1890–1975) politikus, országgyűlési képviselő fia.
Gyermekkorában rendszeresen koncertezik mint csodagyerek. 10 évesen Dohnányi Ernő tanítványa, 14 évesen megnyeri a Zeneakadémia Liszt-versenyének első díját. Gát József és Hernádi Lajos tanítványaként művészdiplomáját 1953-ban szerzi meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora tanszékén. Kinevezik Kodály Zoltán tanársegédjének a Zeneakadémia szolfézs tanszéken. Művészi karrierje Leningrádban és Moszkvában indul kiemelkedő sikerrel, majd rövid időn belül négy jelentős nemzetközi verseny díjazottja (1955 varsói Chopin-verseny, 1955 párizsi Marguerite Long-verseny, 1956 brüsszeli Erzsébet királyné verseny, 1957 Rio de Janeiró-i nemzetközi verseny).
1961-ben mutatkozik be Londonban a Royal Festival Hallban, mely elindítja nemzetközi karrierjét. Ettől kezdve évi átlag 100 hangversenyt ad a világ legfontosabb zenei központjaiban (London, Párizs, Berlin, Bécs, Róma, Madrid, Lisszabon, Luxemburg, Stockholm, Oslo stb.) 1962-ben Széll György mutatja be New Yorkban a Carnegie Hallban. Rendszeresen fellép a világ legfontosabb zenekaraival és legnagyobb karmestereivel.
A legfontosabb fesztiválok vendége, mint a Salzburgi Ünnepi Játékok, Edinborough, Berlin, Granada, Aldeburgh, Tanglewood (U.S.A.) Cleveland Blossom, Streza, Hong-Kong, London South Bank Festival, BBC Proms. Holland Fesztivál, Budapesti Tavaszi Fesztivál.
Karmesterként több mint 100 zenekarral dolgozott, (pl. Berlin Philharmoniker, New York Philharmonic, Washington National, Dallas , Detroit, Houston, Baltimore, Denver, Londoni Filharmonikus Zenekar, Londoni Szimfonikus Zenekar, Royal Filharmonikus Zenekar, Philharmonia Zenekar, Orchestre National de France, Santa Cecilia (Roma), Torino Rai, Spanish National, stb. Két angol zenekar igazgatója és első karmestere: Northern Sinfonia (1979-1982), Bournemouth Sinfonietta (1989-1997).
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának főzeneigazgatója (1993-2004). A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös tiszteletbeli főzeneigazgatója 2004-től.
2005. december 19-én a Mindentudás Egyeteme előadója volt.
Gyermekkorában rendszeresen koncertezik mint csodagyerek. 10 évesen Dohnányi Ernő tanítványa, 14 évesen megnyeri a Zeneakadémia Liszt-versenyének első díját. Gát József és Hernádi Lajos tanítványaként művészdiplomáját 1953-ban szerzi meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora tanszékén. Kinevezik Kodály Zoltán tanársegédjének a Zeneakadémia szolfézs tanszéken. Művészi karrierje Leningrádban és Moszkvában indul kiemelkedő sikerrel, majd rövid időn belül négy jelentős nemzetközi verseny díjazottja (1955 varsói Chopin-verseny, 1955 párizsi Marguerite Long-verseny, 1956 brüsszeli Erzsébet királyné verseny, 1957 Rio de Janeiró-i nemzetközi verseny).
1961-ben mutatkozik be Londonban a Royal Festival Hallban, mely elindítja nemzetközi karrierjét. Ettől kezdve évi átlag 100 hangversenyt ad a világ legfontosabb zenei központjaiban (London, Párizs, Berlin, Bécs, Róma, Madrid, Lisszabon, Luxemburg, Stockholm, Oslo stb.) 1962-ben Széll György mutatja be New Yorkban a Carnegie Hallban. Rendszeresen fellép a világ legfontosabb zenekaraival és legnagyobb karmestereivel.
A legfontosabb fesztiválok vendége, mint a Salzburgi Ünnepi Játékok, Edinborough, Berlin, Granada, Aldeburgh, Tanglewood (U.S.A.) Cleveland Blossom, Streza, Hong-Kong, London South Bank Festival, BBC Proms. Holland Fesztivál, Budapesti Tavaszi Fesztivál.
Karmesterként több mint 100 zenekarral dolgozott, (pl. Berlin Philharmoniker, New York Philharmonic, Washington National, Dallas , Detroit, Houston, Baltimore, Denver, Londoni Filharmonikus Zenekar, Londoni Szimfonikus Zenekar, Royal Filharmonikus Zenekar, Philharmonia Zenekar, Orchestre National de France, Santa Cecilia (Roma), Torino Rai, Spanish National, stb. Két angol zenekar igazgatója és első karmestere: Northern Sinfonia (1979-1982), Bournemouth Sinfonietta (1989-1997).
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának főzeneigazgatója (1993-2004). A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös tiszteletbeli főzeneigazgatója 2004-től.
2005. december 19-én a Mindentudás Egyeteme előadója volt.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............