Bővebb ismertető
Hol vár az égi csillagtábor,
születsz vagy meghalsz; régi vándor
vagy te e földi téreken.
Felszökkensz milliónyi fából,
a virágcsokrok illatából
táplálkozol is szüntelen;
kavicsnak, gesztenyének lenni,
a felkelő Nap sugarából
inni a fényt, legelni, enni
csillaghabot, körtét vagy almát,
föláldozott lelked nyugalmát:
ím itt a csillagközi tér,
ahol a Tejút világfáját
rázza szegény, ki enni kér -
hol vár az égi csillagtábor,
születsz és meghalsz, régi vándor.
Csanády János: Vigasz