Mami gyűjteményes kötet 1. [antikvár]

Részlet: Egy mama Tanjának Marlis Kittel regénye _ Az ötórás vonatozás után fáradtan és lehangoltan érkezett meg Karín Wolf az Elba torkolatánál fekvő festői városkába. Taxit sehol nem látott, tanácstalanul álldogált az állomás épülete előtt. Reggel, mikor az iskoláskori barátnője, Gerlinde kikísérte a vonathoz, tele volt reménységgel és szilárdan hitte, jól döntött. Ám amikor megindult vele a vonat, a magabiztossága lassanként elszállt, mint a levegő egy lyukas ballonból. És pillanatnyilag nyoma sem maradt benne a kezdeti optimizmusnak. - Segíthetek önnek? - szólalt meg mellette egy hang. Odafordult és megismerte az egyenruhás férfit. Néhány perccel ezelőtt a peronon látta. A tárcsájával ő adott jelt a mozdonyvezetőnek, hogy indíthatja a szerelvényt. - Itt nincs taxi? - kérdezte Karín. A férfi a kezével az út másik oldala felé intett. - Abban a kis házban lakik valaki, aki el tudja vinni önt kocsival. - Köszönöm! - mondta Karín. Órák óta most először sikerült elmosolyodnia. Nagy nehezen átcipelte a nehéz bőröndöt és az utazótáskát az úttesten. A kis házban már észrevették, hogy utas érkezik. Egy férfi jött ki sietősen a kapun, odalépett elé és elvette kezéből a csomagokat. - Taxit keres? - Igen A csatornához szeretnék menni, Langnerékhez. - Aha, szóval ön az új fürdővendég? - Igen. Bepakolták a csomagokat az autóba, melyen semmi nem jelezte, hogy taxi lenne, aztán maguk is beültek. A sofőr bekapcsolta az órát, elindultak. Karín annyira fáradt volt, hogy föl sem figyelt a városka részletről részletre eléjük táruló csodálatos szépségére. Csak akkor riadt föl merengéséből, amikor fölértek a zsiliphez. - Megkérhetem, álljon meg egy pillanatra? - Természetesen - mosoly- 38