Ötágú Síp 1973. június [antikvár]

LU ucz ^ózóefl á necjif euázal A Totem című készülő kötetéből primavera lekottáztam a mai napig a következőket rátarti macskák szerelmi ordítását fiákért az ablak alatt el nem zárt vízcsapot golyó becsapódását az élő testbe asszony erősbödő nyüszítését jégszekrényt gázórát bútorok éji beszédét a Davidov csattanását mikor a hídhoz közel fortét fog a vonó szél kihagyó kvartettjét a kéményeken szülőnők vijjogását esze veszettek holdbéli kurjongatásait hálóingben a tenger Iába suhanását lekottáztam úgyszintén őrjöngő délszaki dobokat Mozart második zenéjét az első mögött (soha-meg-nem-írt harmóniát) fókák ultrahang-füttyét a jég alatt kardfű növését virágok sikoltozását doromboló éjszakáját New Yorknak Páris csiklandós áthallásait hajnali polarizált kék fényre felszólaló rigókat lekottáztam továbbá az aknavetőket kézifegyverek kacaját a hóban mozsarak krákogását és a tizenkét centiméteres égzengéshez hasonló istenkáromló robaját álmaimhoz elhatoló halk eső szöszögését kifáradt lövedékek guruló sóhajait vadlibák túlvilági és taxik evilági tülkölését oroszlán hanghúrjait melyeknek rezonanciaszekrénye a veldt simogató kezed melódiáit bőrömön meg sem szólaló lelkemben halálrasebzett bak makogását 91