Tekintet 2003/1 [antikvár]

JUHÁSZ FERENC Ki a haza?* Tisztelt és szeretett Barátaim! Az eddig díjazottak nevében köszöntelek most Benneteket: a Hazám-díj új kitüntetettjeit áhítattal, ámulattal és nagy becsüléssel, hiszen ismerem munkátok és működésiek lángját, szorgalmát, hitét, hitelét, izgalmát, hűségét és fegyelmét. A haza-fogalom József Attila dacos, halhatatlan szigorából kinőtt virág. Kozmosz-illatú és világvégtelen fénycsodaösszeg szilánkhalmaz-ragyogásból összegződött intés, halandóságunk gyásza elleni bizonyíték, egyszeri csönd-irgalom, a közösből kimerített önismeret figyelmeztetése. A hazaközösből serlegbe gyűjtött föltámadás-harmat. Élet-ital, mese-harmat hajnalodó éjszakánkban, hörpölhető gyönyör és szenvedés a megmaradásért. Sok verset írtak már a hazáról, írtak nagy költők, közepes költők és rossz költők. Vallomásosan, pokol-tűzzel vagy pokol-jéggel robbanásosak vagy berácsozottak, virágméz-szájúan és virágméh virágpor-bundainges zümmögés-édesdeden, angyal-árnyékúan, vulkán-pattanásos köpködésűen, fintorosan és dühtajtékosan, káromkodva és imádkozva, giccsesen és érzelmesen, okosan és hazugul. De soha olyan pontosan és kristályszigorúan, jóslásos végzetességgel és zokogásos tiszta tudattal, mint József Attila. Mesterünk, ifjúságunk matematika-lobogója, ifjú bátyánk és korán-halott apánk. Mert az volt O, a mindenségnél nem kisebb mindenség. Nekem még iskoláskoromban kötelező volt megtanulni a verseket. Kívülről kellett tudni a jót, a rosszat, a remekmű- * Elhangzott 2002. november 16-án a Magyar Tudományos Akadémián, az új Hazám-díjasok - Horváth Teri, Kertész Akos, Kovács András, Kurtág György, Marx György, Sütő András, Dr Szabó Zoltán és Zsámbéki Gábor - köszöntéseként, (Két héttel később Marx György elhunyt. E számunkban Juhász Eerenc búcsúzik tőle.)