Új látóhatár 1983. december 20. [antikvár]

András Károly Nyelvében él a nemzet?Ez év őszén innsbrucki magyar fiatalok hétvégi konferenciát rendeztek és ezt a címet adták neki: Nyelvében él a nemzet?" A címben a hangsúly a Széchenyi nevéhez fűzött mondás megtoldásán, a kérdőjelen volt. A kérdőjellel az innsbruckiak aggodalmukat akarták kifejezésre juttatni, hogy sorainkban rohamosan romlik a magyar nyelv, mi lesz tehát azokkal a magyarokkal, akik nem adták fel nemzeti hűségüket, de már csak gyengén, vagy alig, vagy egyáltalán nem beszélik a magyar nyelvet? Mi lesz az ő identitásukkal, s hogyan alakul a nemzet jövője, ha a nyelv, a nemzeti nyelv nemcsak Nyugaton, hanem a magyar etnikum peremvidékein is romlásnak indul?INemcsak magyar jelenségA nyelvi gondok feltörése nem sajátos magyar jelenség, s nem is csak a múltból ismert panaszok ismétlődnek új fogalmazásban. A hatvanas-hetvenes évekkel új fejezet nyílt a nemzeti nyelvek (és kultúrák) fejlődéstörténetében. Legalább is az európai kontinensen és a tágabb értelemben vett Nyugaton. Ezen a körön túl is köztéma a nyelv, több országban politikai robbantó erővé nőtt, de a kiindulópont, a történelmi keret, a társadalmi háttér stb. nem azonos a miénkkel, s ezért nem lehet a két világot egy kalap alá fogni. Még a magunk szűkebb európai világában is óvatosan kell bánni az általánosításokkal mindenütt felbukkanhatnak kivételek, eltérések. Annyit mégis el lehet mondani, hogy a mi kontinensünkön, a nemzeti ébredés korától kezdve a nemzeti nyelvek s a belőlük táplálkozó kultúrák fokozatosan ugyan, de meg tudták teremterü kibontakozásuk, elmélyítésük feltételeit, s annyira-amermyire távol tartották a külvilág zavaró befolyását. Ez természetesen nem mindig sikerült harcok, sőt drámai küzdelmek nélkül. Az ellenfelet azonban körmyű volt felismerni leginkább a szélsőséges nacionalizmus, sovinizmus, fajimádat, asszimiláló iskolapolitika köntösében jelentkezett.A második világháború után megváltozott a helyzet. A hitlerizmus brutalitásai kompromittálták a nacionalizmust, a közvélemény olyan új rendért sóvárgott, amely megszünteti a régi elzárkózásokat, szabadabb mozgást létesít országok, nemzetek, kultúrák közt. Valóban, jelentős lépések történtek ebben az irányban, életkörülményeink megváltoztak, a szó pozitív értelmében. De a jó433I; il