A boldogság hullámain [antikvár]

A boldogság huUámain1. fejezet- Te jó ég, Uschi, ezt nézd meg! Hát nem édes? - Susanne Hartwig égszínkék tipegőt tartott barátnője orra elé, széles mosollyal az arcán, mintha legalábbis ötös találata lenne a lottón.Uschi Sander fejcsóválva nézett rá. - Ki az az őrült, aki nászajándéknak babaholmit ad?-Még hogy babaholmit! Ez egy komplett újszülött-felszerelés, kedvesem. És mi az, hogy őrült? Végtére is szeretnénk gyerekeket Martinnal.-Hát ez nem igaz - sóhajtott Uschi megjátszott kétségbeeséssel. -Ahg két napja voltatok a házasságkötőteremben, máris gyermekáldásra gondofsz!-Hát, már egy ideje arra gondolunk - somolygott Susanne titokzatosan. - Eddig még nem jártunk sikerrel, de várj csak, szombaton meglesz a templomi esküvő is, aztán még lelkesebben nekilátunk! Végtére is két hét nászút áll előttünk!-Már így is túlnépesedett a Föld - jegyezte meg barátnője. - Szerintem felelőtlenség újabb gyerekeket szülni.-Meglehet - válaszolta Susanne vitára készen. - De arra még nem gondoltál, hogy másoknak más véleményük is lehet? Martinnal sokat beszélgettünk erről, és úgy véljük, a házassághoz feltétlenül hozzátartoznak a gyerekek.Uschi gyermekkora óta ismerte Susanne-t, tudta, hogy nem tudná meggyőzni az ellenkezőjéről. Nagyszerűen megértették egymást, a házasságról és gyerekekről azonban gyökeresen különbözött a véleményük. Átölelte hát barátnőjét, és nevetve megjegyezte: - Ne vágj már? 11