Karácsonyi sütemény/A pótapa/Együtt-mindörökre [antikvár]

1. FEJEZET 1955-ben, egy^ hideg februári napon tartottuk a születésnapomat, s a nagynéném klasszikus gyümölcskenyérrel ajándékozott meg, hogy az örömteli eseményt érdeme szerint méltassa. Azóta minden évben lehozom a padlásról, s megállapítom, hog}> még mindig nagyszerűen néz ki. Amellett évről évre gyűjtöm a bátorságot, hog}' egyszer majd levágok belőle egy szeletet, és meg is ízlelem. Dean Fearing, a „ The Mansion" főszakácsa, Turtle Creek Hát ebbe a melóba belepusztul az ember! Emma Colliiis rámeredt a vakmerő pilótára, aki mindenáron fel akarta őt kényszeríteni a repülőgépre. Eljött ide Thun Fieldbe, hogy előfizetőket toborozzon a The Examiner című lap kiadójának. Egyáltalán nem érdekelte a sétarepülés. - Köszönöm, nagyon kedves, de nem! -közölte már harmadszorra a pilótával, de Olivér Hamiltonnak valami baj lehetett a fülével. A férfi szemében bátorító szikrák lobbantak, kopott barna bőrdzsekije a második világháború harci repülőinek szereléséhez hasonlított. Már csak a fehér sál hiányzott róla. Emma attól félt, hogy felszállás után Olivér Hamilton vad köröket, bukfenceket produkál majd a levegőben, csak hogy Emmát halálra ijessze. Az illető ugyanis pontosan így is nézett ki. Hirtelen hátat fordított tehát az ablaknak, meg Hamilton Cessna Caravan 675-ösének is, már ahogy a férfi ezt az összetoldozott gépet nevezte, aztán letette a hirdetési árlistát az asztalra. - Amint már mondtam, a lapunk negyvenötezer példányban jelenik meg. S amint itt ön is láthatja - Emma a papirosra mutatott - , decemberben még speciális hirdetési kedvezményt is ajánlunk. - Igen, igen, mindent megértettem - mondta Hamilton, és idegesen megkerülte az íróasztalát. - Amit pedig én kínálhatok kegyednek, az olyan élmény, amit egy életen át Emma ösztönösen hátralépett. Kifejezett ellenszenvet érzett minden olyan férfi iránt, aki tele szájjal, könnyedén fűt-fát ígér. A lány apja ugyanis éppen ilyen ember volt. Gyermek- és kamaszkorában váratlanul mindig felbukkant. Aprócska