Mámor [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az őzikeszemű táncosnőt néhány éve, egy bolond szilveszteri hajnalon ismerte meg. Őrült szilveszter. A felesége kórházban a gyerekkel, otthon meg csupa ismeretlen. Kivétel: a matróz, lelki keresztgyermeke, meg a menyasszonya. Mind fiatal kölykök meg nevetgélő, kacérkodó tizenéves lányok. Honnan kerültek oda? A TV törpeméretű segédasszisztense a konyhában a babakocsiba fektette a száznyolcvan centis ápolónőt, akinek a válla a kocsi fém fogó-toló karján, öle benn a kocsiban, valahol lent a lábtartó tájékán, hosszú combjai szétvetve, a kamera-törpe pedig vállaiba kapaszkodva gyakta vagy inkább csimpalykozott vele, ezt a szót Francois Rabelais alkalmazta a szeretkezés szó szinonimájaként; nem is sejtette 450 évvel ezelőtt, hogy mennyire találó kifejezés lesz egykoron: csimpalykozik, hát ez a tévétörpe tényleg inkább csimpalykozott, mint kefélt, le s föl húzogatta magát a mindent kibíró ápolónőóriáson, a táncolásba belefáradt, s a mámorból lassan kikászálódó karikás szemű, dohányfüstben pácolt mulatozók pedig székre állva leselkedtek be a konyha világítóablakán. Az udvari lámpa fénye éppen az üzekedőkre hullott; Lisbeth, akit a tisztességes Elisabeth névre kereszteltek, hátra vetette fejét, becsukta a szemét és olyan átszellemült képet vágott, mintha egér csiklandozná a combjai közét, a fickónak meg vörös volt a nyaka az erőlködéstől, nem tudta szegényke, hogy leszboszi Lisbethnek csúfolják a háta mögött, a férfiak fütyülője legföljebb röhögést vált ki belőle, gyakran nem ok nélkül, nem vágyat, szexuális örömet meg egyáltalán nem."