Kisebbségkutatás 1991-92/2. [antikvár]

Nemzeti tudat Nemzeti és etniicai foiyamatoi( Az etnicitás-belülről A szerző, aki jelenleg a Oklahoma Egyetem Egészségtudományi Központjának munkatársa, bőséges jegyzetanyaggal és a századelőig visszamenő, nagyon részletes bibliográfiával alátámasztott, hosszú dolgozatában egy, ugyancsak e kanadai folyóiratban 1983 és 1986 kőzött folyt etnicitás-vitára tér vissza. Az akkor zajlott vita az etnikum-tudat (etnicity-etnicitás) külső - szociális, politikai s egyéb tényezőit - vizsgálta. Szerzőnk ezúttal az általa euro-amerikainak nevezett nemzetiségi csoportokban, elsősorban szlovák, ruszin és egyéb nyugat-uk-rajnai eredetű bevándorlók között végzett kutatásai során a belső, pszichológiai tényezőkre teszi a hangsúlyt, amellett, hogy az etnikum-tudatot dinamikus, az életesemények s más csoportazonosulások által befolyásolt dologként kezeli. Cikkének első kétharmadában részletezően idézi fel az "etnicitás" fogalmánakfejlődéstörténetét. Franklin H. Giddings 1906-os művében "fajta-tudatosságról" beszél, amely az azonos etnikumhoz tartozók találkozásakor "tudatos vagy ösztönös szimpátiaérzést vált ki a hasonlóság észlelésekor, ugyanakkor vágyat is, hogy az illető saját odatartozását ugyancsak felismerjék". Talcott Parsons szociológus 1951-es művében (The social system) a kollektivitás fogalmát, a közös értékminták használatát, az azonos értékekre orientált egyedek szolidaritását hangsúlyozza. Peter Rose 1964-es, "Ők és mi" c. művében a következő meghatározást adja: "Azokat a csoportokat, amelyeknek tagjai generációkon át továbbörökített különös társadalmi és kulturális örökségen osztoznak, etnikai csoportoknak nevezzük". Az ilyen csoportok tagjai, teszi hozzá Kurt Lewin terminusát használva, "sorsuk kölcsön-függőségét" élik meg azonosulásuk során. Stein felhívja a figyelmet, hogy a közhiedelemmel ellentétben a közös kulturális örökség gyakran nem is olyan ősi eredetű. Kelet-Nigériában az íbó-közös-ségtudat például csak az angol gyarmatosítók, s a velük együtt érkező ideológusok és néprajzkutatók felvilágosításai alapján alig néhány évszázada alakult ki. Az Amerikába bevándorolt egykori európaiak többsége nem fogna már fegyvert óhazája - Lengyelország, Írország, vagy Németország - ősi földjének meg^ védelmezéséért, mert új, amerikai lojalitása alakult ki. Az új haza mellett az új, a nemzetiséginél szélesebb, más alapon szerveződő csoportokkal (szakszen/e-zet, vallási közösségek stb.) való azonosulás is áthangolhatja, átértelmezheti az etnicitásérzést s annak megvalósítását. Amerika komplex, heterogén, sok osztályra és rétegre tagolt társadalmában nehéz az etnikai csoport és az egyéb kisebbségi csoportok megkülönböztetése. Szerzőnk e kérdés érintésekor felidézi Everett V. Stonequist 1937-es The marginal man (A kirekesztett ember) c. művét. s annak kézenfekvő, de gyakran elfeledett következtetését, hogy a kisebbség mindig többséget is feltételez, a többség pedig létrehozza a dominanciát. Kisebbségben lenni "státus-aggodalommal" jár még Amerikában is, a kisebbségi 91