Kisebbségkutatás 1999/4. [antikvár]

MAGYAR TUDOMÁNYOSSÁG ÉS EGYETEM AZ ANYAORSZÁGBAN ÉS KÜLFÖLDÖN Az itt következő írások több tevékenységi terület kereszteződési pontján keletkeztek. Az egyik terület a tiungarológia, amely magába foglal minden olyan szellemi és gyakorlati tevékenységet, melynek tárgya magyar voltunk, ennek tudatosítása, a belőle eredő problémákkal való szembenézés, ráirányuló tennivalók összessége. A másik övezet a szomszéd országokban élő magyar kisebbség gondjainak megoldásában való köteles részvételünk, az anyaországbeli és a kisebbségi magyar értelmiség efölötti töprengései. A harmadik zóna a felsőoktatás, az egyetemi képzés kérdései körül képződik. Az életben ezek a tevékenységi területek természetes módon találkoznak és hoznak létre közös tartományt, amelyben az egyetemi oktatásban és az oktatásszervezésben részt vevő szakembereknek éppúgy van tenni- és gondolkodnivalója, mint a kisebbségi kérdés specialistájának vagy szenvedő alanyának és a hungarológusnak. Az alkalmat arra, hogy ez a természetes egység nyilvánvalóvá váljék, a Nemzetközi Hungarológiai Központ 1999. augusztus 23-án és 24-én lezajlott vendégoktatói konferenciája teremtette meg, amely az Egyetemi oktatás hazánkban és külföldön címet viselte. Hogy nem egymástól idegen funkciók és folyamatok egyszeri, mesterséges összekényszerítése történt az említett alkalommal, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a rendezvényen tevékenyen részt vevő partnerek, az Oktatási Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, az Anyanyelvi Konferencia (és tennészetesen egy sor más intézmény), valamint a szomszéd országok magyar felsőoktatásának, könyvkiadásának képviselői és nem utolsósorban az idegen ajkú, de tevékenységi területként a hungarológiát választó tudósok és professzorok tavaly éppúgy eljöttek a szokásos augusztusi rendezvényre, amely a Magyar könyv külföldön címet viselte. Idei megbeszélésünk középpontjában a Nemzetközi Hungarológiai Központ fo profiljához illeszkedően az egyetemi oktatás kérdései álltak. A Központ ugyanis oktatásszervezéssel foglalkozó intézmény, s a külföldi egyetemeken folyó hungarológiai oktatás feltételeinek megteremtését és fenntartását tekinti legfontosabb feladatának. A plenáris értekezleten elhangzott előadások egyike, Amedeo di Franeescónak e lapszámban olvasható, őszinte, problémafolvető meditáció- és javaslatsora, valamint a hozzá kapcsolódó kerekasztalmegbeszélés ezért a magyar nyelv és irodalom idegen országok felsőoktatási intézményeiben folyó oktatásának helyzetét tárgyalta meg. A hungarológus oktató azonban nemcsak a magyar kultúra terjesztésének specialistája, hanem nyitott szemmel jár a nagyvilágban, s a külföldi egyetemi képzés pozitív és negatív tanulságairól is leltárt készít, képet alkot. Ezt a tapasztalatot hazaérve missziójából a megfelelő hazai intézményekben kamatoztatja. A konferenciákon igyekeztünk alkalmat teremteni arra, hogy vendégoktatóink megoszthassák egymással és hazai szakemberekkel külföldön szerzett tapasztalataikat. Az összehasonlítás, a szembesítés csak akkor eredményes, ha az egyetemről mint intézményről, annak múltjáról és természetéről éppúgy képet alkotunk magunknak, mint az egyetemi oktatás jelenlegi hazai helyzetéről és a felsőoktatás irányításáért felelős szervek és személyek jövőt illető terveiről, elgondolásairól. Az előbbi feladatra Berényi Dénes akadémikus, a MTA ,>Iagyar Tudományosság Külföldön" Elnöki Bizottságának elnöke vállalkozott itt olvasható bevezető áttekintésében. Az utóbbi feladatot Kiss Ádám, az Oktatási Minisztérium tudományos és felsőoktatási ügyekért felelős helyettes államtitkára végezte el. Kiss Ádám profesz-szor előadásában jól láthatóan kapcsolódik össze a hungarológia ügye és a felsőoktatás irányításával kapcsolatos aktuális teendők. Itt közölt írásában a kulturális vezetés, az oktatásirányítás figyelme nyilvánul meg a hungarológiai terület iránt. 'tVí' i -' í (' : . 463