Korall 2014/57. [antikvár]

Balázs Mihály Az alkalmazás dilemmái A német konfesszionalizációs modell és az erdélyi reformáció i, A konfesszionalizáció kelet-közép-európai kérdéskörét a címébe is beemelő tanulmánykötet szerkesztői az előszóban némileg rezignáltán állapítják meg, hogy a kutatásnak ezen a területén az itteni térség nemzeti történetírásai szinte semmit sem tettek, még a szakkifejezés adekvát lefordítása sem történt meg.' Elmarasztaló megjegyzések kíséretében olvashatunk hasonlót Fata Mártánál, aki egyik tanulmányát azzal nyitja, hogy a társadalomtudományi modernizációs elméletektől ösztönzést nyerő s társadalomtörténeti paradigmává váló konfesszionalizáció semmi visszhangot nem váltott ki a magyarországi kutatásban. Ezt azzal magyarázza, hogy az itteni történész kutatóműhelyekben a 19. század utolsó harmada óta központi helyet foglal el a Habsburg-magyar viszony terméketlen taglalása, vagyis a kuruc-labanc szembenállás s Szakály Ferenc bizonyos megjegyzéseire utalva nem mulasztja el felróni a másutt kialakult elméletektől és modern kutatási paradigmáktól való idegenkedést sem.^ Hogy tanulmányunkban ezeket a megjegyzéseket is mérlegelhessük, megkerülhetetlen röviden vázolnunk e paradigma vagy kutatási irány megjelenésének néhány mozzanatát, illetőleg jelenlegi tendenciáit.' Ebben jó néhány német nyelvű historiográfiai áttekintésre támaszkodhatunk,^ hiszen - amint az egyik ilyen összegzés írója, Harm Klueting fogalmazott - az 1980-as években valóságos konfesszionalizáció-vitasorozat alakult ki Németországban.' A koncepciót politika- és társadalomtörténeti kérdések iránt érzékeny világi történészek dolgozták ki az 1980-as években, ám ők valójában egy tübingeni történész jóval korábban, 1965-ben megjelent monográfiájától kapták erre az indíttatást. Ernst Walter Zeeden a felekezetképződés alapjairól és formáiról írott monográfiája beszélt ugyanis először Konfessionsbildungcói, sőt pontos definíciót is adott róla: a „felekezetépítésen a hitszakadást követően egymásnak feszülő keresztény hitvallások olyan szellemi és szervezeti megszilárdulását értjük, amelynek során dogmatikai, szervezeti és valláserkölcsi tekintetben valamelyest legalábbis egységes egyházzá válnak."'^ Ennek nyomán Martin Heckel általánosan Bahlcke-Strohmeyer 1999: 7-10. Fata 2004: 54-55. Hasonló szemléletű, a román szakirodalomra is reflektáló összefoglalás Kármán 2013. A legfontosabbak: H amm—Mocller—^íCendebourg 1995j Klueting 1999, 2003; Kaufrnarin 1996, 2001a; Ehrenpreis-Lotz-Hermann 2002. Klueting 2005: 25. Zeeden 1965: 9. iVMif ^ v'! Korall'il. 2014. 5-26.