Korall 2015/62. [antikvár]

Hörcher Ferenc „Soft power" a reformkorban? A Széchenyiek tudománypolitikai céljai* KULTÚRA És POLITIKA: ESZMETÖRTENETI ES POLITIKAI FILOZÓHAI BEVEZETŐ Ez a tanulmány a két Széchenyi, apa és fia, Széchényi Ferenc és Széchenyi István nemzeti kulturális intézményalapítási vállalkozását kívánja közelebbről megvizsgálni a politikai filozófia nézőpontjából. Feltételezése szerint ugyanis Széchényi Ferenc nemzetikönyvtár- és múzeum-, illetve Széchenyi István tudományos-akadémía-alapító kezdeményezése igencsak érdekes fisladvány a politikai eszmetörténet, illetve a politikai filozófia számára. E két történetileg jelentős hatású személyiség egymással sok tekintetben összefüggő, ám a Ferenc uralkodása alatt bekövetkezett politikai törés miatt egymástól el ís térő alapítói tevékenységének bemutatására egyetlen tanulmányban csak jelzésszerűen kerülhet sor.' Egy ilyen dolgozat reménybeli újdonsága^ talán abban állhat, hogy e két kezdeményezés eszmetörténeti hátterét feltárva arra kérdez rá, mennyire voltak tudatában a ma oly divatos „soft power" jelentőségének a korszak legnagyobbjai.' Ezzel pedig A tanulmány az NKFI K 108670. számú, „Művészetek és tudomány a nemzetépítés szolgálatában a 19. századi Magyarországon" című kutatási projekt keretében készült. Korábbi, szóbeli változata elhangzott „Nemzet és kultúra. A Széchenyiek gondolkodásának aktualitása a 21. századi Magyarországon" címen a Faludi Ferenc Akadémia „Kereszténység - nemzet - szabadság" című konferenciáján 2014. október 11-én. (Az előadás megtekinthető itt: https://www.you-tube.com/watch?v=bc_u7Hz3IOA; utolsó letöltés: 2015. december 10.) ' A politikai klíma drámai változásának áldozatául esett nemzedékre vonatkozóan lásd Poór 1988. 2 A vonatkozó irodalom természetesen tekintélyes. Itt csak röviden utalnék a Széchényi Ferenc intézményalapítási tevékenységével kapcsolatos kutatások közül a két klasszikusra: Kollányi s' < 1905, illetve Bedász 1981. Újabban Monok István is több előadásban és publikált írásban tért ki a témára. Összefoglalóan: Monok 2004. A Széchenyi Istvánra vonatkozó gazd^ irodalomból számomra különösen fontos volt Csorba 1991 és Oplatka 2010, természetesen Gergely András korábbi kismonográfiája (Gergely 1972) és 2006-os monográfiája (Gergely 2006), Velkey Ferenc kandidátusi értekezése (Velkey 1999) és több azóta született tanulmánya, valamint E)obszay Tamás tanulmányai. Lásd még: Fónagy-Dobszay-Szentpéteri 2003, illetve Lackó 1977. 5 A „soft power" mint a kultúra révén történő politikai befolyásolás technikáit leíró kifejezés értelmezésére lásd Nye 1990. A kultúra politikai eszközként, erősebben fogalmazva fegyverként való alkalmazása a magyar történelem más, viharos korszakaiban is visszatért. Gondoljunk a reformáció bibliafordításaira, Klebelsberg kultúrpolitikájára, a minőség forradalmát meghirdető Németh Lászlóra vagy az írószövetség szerepére 1956 előkészítésében. KomllGl. 2015. 5-28. 'Í!