Regio 1991/3. [antikvár]

A kisebbségi kérdéssel foglalkozó szakemberek gyakran jelentik ki elismerően, hogy az egyházak igen jelentős szerepet játszanak közösségük kultúrájának fennmaradásában, sőt, a kisebbségi társadalom megszervezésében is. Ezért az egyházakat dicséret illeti", s ugyanakkor ösztönözni kell őket arra, hogy még hatékonyabban és következetesebben vállalják ezt a szerepet. Ritkán vetődik fel azonban az a kérdés, hogy alapjában, illetve az egyes egyházak esetében mi a háttere ennek a tagadhatatlan ténynek. Egyáltalán, céltudatos tevékenység eredménye-e ez az etnikumot fenntartó szerep, vagy pusztán következménye, mellékterméke" az egyházak sui generis létének? Milyen kapcsolat van az egyházak önértelmezése és a kisebbségek életében betöltött szerepük között? E helyen természetesen nem vállalkozhatom alapos elemzésre. Néhány olyan gondolatra, összefüggésre szeretném azonban fölhívni a figyelmet, amelyek vizsgálata véleményem szerint igen fontos két irányból is. Egyrészt az egyházak, a teológusok szemszögéből, másrészt a legkülönbözőbb világi diszciplínák keretében kisebbségkutatással foglalkozók által. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon szinte teljesen elszakadt egymástól az egyházi és a világi tudományosság. A kisebbség és egyház"-kérdéskör alapos végiggondolása elengedhetetlen feltétele térségünk igazi megértésének. Ez pedig elképzelhetetlen interdiszciplináris együttgondolkodás, szemléletmód nélkül. Ilyen irányú és célkitűzésű munkákhoz szeretnék ösztönzést adni.