Regio 1997/2. [antikvár]

Részlet: "A Délvidéken 1918 novemberében bekövetkezett impériumváltás az ott élő több mint ötszáz ezres magyarság számára a bizonytalanságot, a káoszt, közigazgatási pozícióinak, gazdasági, politikai, kulturális és etnikai erejének tudatos legyengítését jelentette. A békeszerződés aláírásáig a magyar kormányok politikája arra irányult, hogy ne hagyjanak kétséget a szerbek által megszállt délvidéki területek közjogi hovatartozását illetően. A szerb hadsereg parancsnoksága és a tartományi kormány, azaz a Nemzed Igazgatóság (Narodna uprava), annak ellenére, hogy a belgrádi egyezmény értelmében köteles lett volna fenntartani a demarkációs vonalon belül a helyi magyar közigazgatást, már a békeszerződés előtt megkezdte a terület "nacionalizálását". 1919 elejétől - amely egybeesett az új délszláv állam határait kijelölő párizsi béketárgyalások kezdetével-egyre tömegesebbé vált a magyar tisztviselők elbocsátása, amelyet kezdetben főként a hőségeskü megtagadásával indokoltak."