Regio 2002/2. [antikvár]

MINERVAJOHN AGNEWAz államhatárokon átnyúló politikai latalom földrajza: terület, identitás és mozgás a világpolitikában^A nemzetközi kapcsolatok elméletének fő vonulata a politikai hatalom működését történetileg rendszerint állandóként kezeli, és a Paul Ricoeur által oly pontosan megfogalmazott nézetet osztja, amely szerint a hatalomnak nincs igazán története"". Ugyanakkor a politikai hatalom erősen összefügg a tipikus modern állammal: ezt a területi szuverenitás olyan felosztásaként képzelhetjük el, legalábbis az úgynevezett nagyhatalmak esetében, amelyek területeik felett hatalmat gyakorolnak és versengenek egymással, hogyjelenlegi határaikon kívül is hatalomra tegyenek szert.^ E tanulmány mindkét állítást kétségbe vonja. Először azt fogom bemutatni, hogy a politikai hatalomnak igenis van története, másodszor pedig bebizonyítom, hogy e történelem a hatalom változó földrajzában tárul fel. Itt a hatalom történetileg változó jellegére és térbeli szerkezetére gondolok, leves volt a politikai hatalom történelmen kívüli értelmezése, amely szerint1Eredetileg megielent John Agnew: JVlapping Political Power Beyond State Boundaries: Territory, Identity, and Movement in World Politics, In Journal of International Studies 1999. Vol. 28. No 3, 499-521.2Paul Ricoeur, Lectures on Ideology and Utopia (New York: The Free Press, 1986), 198. o.3Ez a standard nézet nemcsak a realista beszámolókban, de abban a liberalizmusban is, amely a politikai hatalom államok szerinti felosztását leküzdendőnek tekinti. A politikaelmélet fontosabb szövegeinek többsége átveszi a standard nézetet. Ld. pl. Kenneth Waltz, Theory of International Politics, (New York: Addison Wesley, 1979); Karl J. Holsti, The Dividing Discipline: Hegemony and Diversity in International Theory (Boston: Allen and Unwin, 1985); és David A. Baldwin (szerk.) Neorealism and Neoliberal ism: The Contemporary Debate (New York: Columbia University Press, 1993).