Replika 2018/1-2 [antikvár]

DOl: 10.32564/106-107.1 Rácz ÍDárton Cgyiijhoraihonyán:dhritihai menedzsTnenthutatás releuanciájáról Mi a menedzsmenttudomány célja? A kérdés maga talán furcsán hangzik a Replika hasábjain, de a menedzsment- és üzleti tudományok, ahogy a szervezetelmélet is,' fennállása óta sokat merített a különböző társadalomtudományokból. Ezek az előzmények azonban mára gyakran elveszni látszanak a folyamatban, aminek során Max Weberből a bürokrácia szószólója, Kurt Lewinből a változásmenedzsment kulcsfigurája, Adam Smithből a racionális hatékonyság pápája lesz. Ez nem meglepő, hiszen maroknyi kivételtől eltekintve az üzleti iskolák túlnyomó többségében kutatott és oktatott menedzsmenttudomány célja a cégek és menedzserek szolgálata és kiszolgálása hasznos gyakorlati tudás kitermelése és átadása révén. A kritikai menedzsmentkutatás^ ennek a célnak az érvényességét kérdőjelezi meg azzal, hogy problematizálja a „hasznosság" és „gyakorlatiság" mögött meghúzódó feltevéseket. A terület támaszkodik tehát az üzleti tudományra és szervezetelméletre, de a leggyakrabban vizsgált témákat és alkalmazott módszertanokat kibővíti, a bevett menedzsmentelméleteket kritikai szempontból felülvizsgálja és interdiszciplináris társadalomtudományi keretbe ágyazza. Vagyis a KMK felhagy a szervezetelmélet túlnyomó részére jellemző funkcionális és intézményi megközelítéssel, ami a menedzsmenttudomány szerepét abban látja, hogy a vállalatok hatékonyságát és erőforrásainak (beleértve dolgozóinak) kihasználtságát növelje. 1 Bár a köztük levő különbség nem elhanyagolható, mivel jelen cikk szempontjából hasonló megközelítéssel élnek, ezt a három fogalmat - ha külön nem jelölöm - azonos értelemben használom a menedzsmenttel, üzlettel és szervezetekkel foglalkozó tudományterületek leírására. 2 Az eredeti angol critical management studies (CMS) kifejezést kritikai menedzsmentkutatásként (a továbbiakban: KMK) fordítom. Bár a Vezetéstudományban megjelent cikkek a kritikai menedzsmentelméletek fordítással élnek (Hidegh 2015; Hidegh et al. 2014), én egyelői amellett érvelnék, hogy a kutatás kifejezés tágabb értelmében az elméletek felállítását mint a kutatás célját is magában foglalja, illetve jobban hangsúlyozza, hogy itt nem pusztán elméleti, hanem fontos „gyakorlati", materiális következményekkel bíró meglátásokról van szó. Másfelől a studies ilyen fordítása szorosabb összhangban van a Replikában korábban bevezetett terminológiával - lásd kritikai kultú-Tikutatás (Kacsuk 2005), társadalmi nemek kutatása, stb. repliha ® 106-107 (2018/1-2. szám): 9-24