Századvég 1999. nyár [antikvár]

Magyarországon a rendszerváltással teljesen új dimenzióba került a politika és a közigazgatás viszonya. Mindkét ún. társadalmi alrendszer működése, sőt természete alapvetően megváltozott, s ennek megfelelően átalakult egymáshoz való viszonyuk is. Ebben a tanulmányban azt vizsgálom meg, hogy Magyarországon milyen módon, illetve milyen alapon választják ki a központi közigazgatás legfontosabb személyeit, a kormányzat vezető embereit, a minisztereket és az államtitkárokat. Az elemzés tárgya valójában az, hogy a rendszerváltás után hogyan alakult a politika és a közigazgatás viszonya. Ezt a viszonyrendszert egyik kiemelt területének, a kormányzati vezető tisztségekbe való rekrutációnak alakulásán keresztül vizsgálom. Ebben a tekintetben nem csupán az államtitkári tisztségek jöhetnek szóba, hanem más köztisztviselői szintek, illetve pozíciók is. Mégis, mivel véleményem szerint a politika és a közigazgatás viszonya a miniszter-államtitkár, illetve a kétféle államtitkári tisztség kapcsolatában a legjellemzőbb, ezért indokolt a minisztériumi felsővezetők rekrutációjának külön vizsgálata. A politika és a közigazgatás viszonya ugyanakkor több tekintetben is behatárolja ennek a munkának a kereteit, és a kérdés olyan felvetése, hogy hogyan rekrutálódnak a miniszterek és az államtitkárok, bizonyos okok miatt magyarázatra szorul.