Szociálpolitikai értesítő 1994/1 [antikvár]

Egyik szerzőnk - Patrick Wachsmann - Che Guevarát idézve kezdi tanulmányát. A liberalizmus a burzsoázia kormányzási módja akkor, amikor nemfél, a fasizmus a burzsoázia kormányzási módja akkor, amikor fél." S ha túlzottnak látszik is - legalább Európának abban a régiójában, amely Európa" -a politikai fasizmus rémével riogatni, manapság azért túlságosan is sok jel mutatarra, hogy a félelem, akár a fortélyosabb" fajtából való, akár priméren ösztönös" (ami csak annyit jelent, hogy történelmileg a szokottnál mélyebben belénkivódott), félelmetes reakciókat képes kiváltani belőlünk. Olyan reakciókat, amelyek arra figyelmeztetnek, minden önelégültségünk ellenére mennyire törékenyek, mennyire sebezhetők az elmúlt kétszáz év során vér, izzadság és könnyekárán kivívott, ünnepi szónoklatokban pátoszos hangütésben felemlegetett filozófiai, politikai, erkölcsi értékeink.Őszintén megvallva, az AIDS-ben legkevésbé az érdekel, ami belőle orvos-egészségügyi probléma. (Nem értékítélet ez részemről, pusztán annak következménye, hogy szakmám szerint nem gyógyító vagy kutatóorvos vagyok.) Elfogadom hát vagy legalábbis megértem azokat a véleményeket, melyek szerintaz exponenciális növekedés időzített bombájával" fenyegető minden teátrálishisztériakeltés" ellenére mai nap is (s még sokáig) akár külön-külön is többhalálos áldozata van a közúti közlekedésnek, a ráknak, a keringési elégtelenségeknek (vagy kilépve a világnak csak töredékét kitevő fejlett világból" - akáraz alultápláltságnak), mint az AIDS-nek.Ezzel együtt igaznak látszik Chantal Beauchamp megállapítása: Az AIDStehát olyan társadalmi erőket (politikai szenvedélyeket, önvédelmi reflexeket,szegregációs törekvéseket, fajgyűlöletet stb.) képes életre kelteni, melyekről hajlamosak voltunk azt hinni, hogy már nem támadhatnak fel. Olyannyira így vanez, hogy e betegséget az általa okozott mortalitásnál is nagyobb mértékben teszikfélelmetessé virulens társadalmi következményei - mindenekelőtt e kórnak atársadalmi kötelékekre gyakorolt romboló hatása." S - hogy e kötet egy továbbiszerzőjét, Jeffrey Weekset idézzem - az AIDS Jóval több kísérteties és kíméletlen betegségnél. Egy olyan kor szimbólumává vált, amelyben félelem, előítéletés irracionalitás küzd az értelem, a felelősség és a közösségi erőfeszítések ellen".Aztán Weeks következő mondata így hangzik: Pillanatnyilag még egyáltalánnem világos, melyik tábor győz." S bármennyire idegenkedjem is - személyeshajlamaim okán - a patetikus megnyilatkozásoktól, nem kívánnám titkolni, hogye tanulmányok összeválogatásában az a szándék vezetett, hogy tegyek valamit