Szociálpolitikai Tükör 2021/1-2. [antikvár]

Lakner Zoltán Lehel HÚS A genderidológia berúgta az ajtót Magyarországon is. Követői érzéke-nyítés címére hatolnak be az életvilágba, és kényszerítik rá nézeteiket ^ a lakosságra. Aki ezt nem fogadja el, ellenáll, vagy egyszerűen csak ^ nem érti, az a halál fia! Ez a mai valóság a 21. század Európájában. Boldogtalan emlékű Simoné de Beauvoir a hatvanas években még csak nem is sejtette mit is indít el kijelentése az anyaméhben növekvő magzatról Az csak egy darab hús-írta, miközben feminizmustól lázas homlokkal nézett tudatlanul a genderarcú jövőbe, s a „második nemről"víziónak. Kiskorú, „második nemű" szeretői miatt ma nagyot szorulna parlamentünk pedofil ellenes törvényétől, de a férjéhez, Sartre-hoz is átirányított lánykákon ez ma már mit sem segít. Nővédelemre természetesen nagy a szükség, s a szerephátrányok mérséklése is komoly feladat, de a gellert, sőt rakétatöltetet kapott szexuális szabadosság végtelenszeres alternatíváinak ideológiája ma már részben férfi ellenességbe, sok esetben egyenesen a homoszexuális kultúrák erőszakos követelés-áradatába csapva a természet rendje ellen támad. A mi világunk gender sújtotta szellemi erőszaktörekvései a „beauvoir-i hús"-ra már nem emlékeznek; egyszerűen csak beépült a genderhívők tudatába. Nekik az élet már nem, csak a szexualitás sajátos értelmezése a fontos. A magzati létben növekvő ember az ideológia harcosait már nem érdekli. Szellemük éppen csak annyira világos, mint nem is olyan régen a tudományosnak maszkírozott szocializmus. Tekintetük sötétzöldbe hanyatlik, és „a sok ember sokat eszik, tehát rombolja a környezetet elv" híveiként ájulatig tapsolják az önmagát kiirtani kész gyermektelenül beteg Európát. A női emancipációs törekvések is eljelentéktelenednek, s helyüket a gender-ideológia penetráns családellenessége veszi át azzal a - humorérzék kell hozzál - szabadságértelmezéssel, hogy a „család az család" a „szeretet meg szabad", nosza tizenötödik vagy huszadik nem, csak ne maradjon ép család lehetőleg egy sem! A nőket ért hátrányok elleni küzdelemhez meg hadd zárkózzanak föl a férfiakat érő hátrányok elleni küzdelem amatőrjei. De szóljunk másról is! Itt van Kollár Krisztina elemzése a szegénység hazai alakulásáról, amely az Unió által igazolt adatok alapján minden területen a szegény élethelyzetek visszaszorulását jelzi immár nyolcadik esztendeje. Másfél millió ember kiléptetése a szegénységből ennyi idő alatt azért nem rossz teljesítmény! Kutatási jelentések is helyet kaptak, s a gyermekétkeztetéssel és a demens ellátottak életminőségének vizsgálatával kínáljuk meg olvasóinkat. Jön Hámori Péter történeti anyaga is a háború előttről: Női szerepek és szociálpolitika Magyarországon. Ehhez csatlakozom magam is, s egy tíz évvel ezelőtti kutatásomból közlök részleteket a női szerepek metamofózisáról 1950 (!) három magyar női magazinjának tartalomelemzésével. A dolog pikantériája, hogy a hazai Nők Lapja mellett ráakadtam a kanadai A Nő, és az USA-beli Nők Világa ugyancsak 1950-es számaira, melyek tartalma, ha lehet még sztálinistábbnak bizonyult, mint idehaza a Jóború Magda és Rákosi Mátyás vezérelte nőújság. Ők még, minta kommunista feminizmus szószólói mit sem tudtak a genderizmusról, de szemléletüket már megalapozták szellemi elődeik, akik itthon már 1919-ben A nők kommunizá-lása és a szabad szerelem címmel adták ki genderre rímelő brossúrájukat. Akinek nem tetszett, halál fia volt akkoriban! A Fény Felé Alapítvány bemutakozásával emberibb vizekre evezünk, s újra lesz Jogi Tükrünk is Lakatos Hedvig tollából. Megismerkedhetünk az erdélyi Karitász csíkszeredai munkájával is, akik ezúttal a leégett roma-telep lakóinak mentéséről adnak számot. Szociálpolitikai Tükör • 2020 • III. évfolyam, 1-2. szám