Társadalomkutatás 2006/1 [antikvár]

Társadalomkutatás 24 (2006) 1, 5-31 DOI: 10.1556/Társku t.24.2006.1.1 KÍNA A VILÁGPOLITIKÁBAN - III. rész Kína Nyugatra - Nyugat Kínára néz KULCSÁR KÁLMÁN akadémikus MTA Politikai Tudományok Intézete 1014 Budapest, Országház u. 30. Tel.: (1) 224-6700 E-mail: nageli@mtaptí.hu A lap 23 (2005)3. és 4. számaiban megkezdett és folytatásokban közölt cikksorozat harmadik része áttekinti Kína és az Egyesült Államok viszonyát, annak átalakulását párhuzamosan a világpolitika és hatalmi struktúra nagy változásaival. A tanulmány az 1971-2004 közötti időszakot vizsgálja, amikor Kínában a modernizáció nagy lendületet vett, és miközben politikai struktúrája alig változott, a külföldi befektetők szerepe, Kína ipara és exportja megnövekedett, és napjainkban már szokásos kínai „csodáról" beszélni. A cikksorozat befejező részét e folyóirat 24/2 füzete közli. Kulcsszavak: kínai-amerikai tárgyalások, R. Nixon, H. A. Kissinger, J. Carter, Deng Hsziao-ping, R. Reagan, B. Clinton, Tajvan, Tienanmen tér A KINAI-AMERIKAI TÁRGYALASOK 1971 őszén a Kínai Népköztársaság elfoglalhatta helyét az ENSZ Biztonsági Tanácsában mint a Tanács állandó tagja, és ezzel nemzetközileg jelentősen megerősödött. Ez azt jelentette, hogy Kína külpolitikája megváltozott. Ez a politikai változás nem független Kína és az USA tárgyalásaitól. Az ide vezető folyamat azzal indult, hogy Richárd Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke - az amerikai csapatok és az amerikai politika vietnami kudarca hatására is - Memoáriáhan megemlékezett arról, hogy 1967-ben cikket jelentetett meg a Foreign Affairs, az USA legtekintélyesebb külpolitikai folyóiratában. E cikkben az elnök beiktatási beszédére utalva kijelentette: „Nyitott világra törekszünk olyan világra, amelyben a népek - legyenek azok nagyok vagy kicsik - nem élnek dühödt elszigeteltségben."