Szolgálat 1986. Húsvét [antikvár]

Vidám és lelkes fiatalok csoportja állt a téren, a templom előtt. Arcukról öröm sugárzott, és örömre gyúlt a szíve annak is, aki rájuk tekintett. Mert magatartásuk nemcsak fiatalságukat tükrözte. Lelkesedésük sokkal mélyebbről tört fel. Húsvét reggele volt! Az éjszakát imában virrasztották át. Isten kegyelme magával ragadta egész valójukat. Újból átélték a hihetetlennek hangzó, de megdönthetetlen bizonyságot: Krisztus valóban feltámadt! S ebből új fény áradt életükre, az egész emberiség szívükben hordott jövőjére is, és mindarra, ami Krisztus feltámadásának tényében bennfoglaltatik. A názáreti Jézus feltámadása, a keresztre feszített megdicsőülése hitünk és az egész emberiség történelmének központi eseménye. Húsvét hajnalán nyilvánult ki teljes egészében Jézusnak krisztusi mivolta. Amit tanítványai sejtettek, de amit a nagypénteki szenvedés és halál megingatott bennük, most káprázatos és megrendíthetetlen valósággá teljesedett ki: Valóban Ő a Messiás, Ő az Úr! Feltámasztásával az Atya igazolta, hogy tulajdon fiát küldte közénk. Így mutatta ki az emberek iránti szeretetének és megbocsátásának határtalanságát. Az emberi test, a föld pora, Jézus valóságos, de feltámadt testében új, kozmikus dimenzióba torkollott!