Szolgálat 1987/1-4. [antikvár]

VILÁGIAK — KERESZTÉNY HIVATÁS Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek" (Jn 14,26). — Jézus nemcsak születésével és halálával bizonyította, hogy igazi, teljes ember. Tanító tevékenységében is elfogadta az idő és a tér szabta határokat. Feltárta ugyan a Szentháromság és az Oltáriszentség emberi ésszel ki nem gondolható csodálatos mélységeit, de sem ezekről nem akart mindent elmondani, sem pedig közösségének, az egyháznak történelmi jövőjét, életformáját közelebbről ecsetelni. Nem kívánta az „übermensch" látszatát sem kelteni. Ugyanakkor feltámadásával és a Lélek kiáradásával igazolta, hogy ő és az Atya egy, s így képessége, ereje túlszárnyalja a természet adta korlátokat. S az Igazság Lelke örökké velünk marad (Jn 14,16), velünk emberekkel, akiket Jézus — főleg a hittel felvett szentségek útján — mint szőlőtő éltet, testével s vérével táplál, hogy mi is hü és igazi gyermekei legyünk az Atyának. A Lélek pedig értelmünket világosítja, akaratunkat erősíti, szívünket lobbantja lángra, pünkösdtől kezdve Krisztus újrajöveteléig. így élteti meg velünk, emberi s mégis isteni módon azt, hogy miképpen kövessük Krisztust a koroknak és életkörülményeknek megfelelően, őrködik, hogy Krisztus közössége tanításában tévedhetetlen maradjon s egyszersmind hiteles jelként világíthasson minden jóakaratú embernek. Nemhiába őriztette meg a Lélek működésének megnyilvánulásait az egyház kanonikus irataiban s főleg az Apostolok Cselekedeteiben. Nem a feszültségek hiánya jellemzi jelenlétét, vezetését; az imában feléje hajló s vele egyesülő közösségben nyilvánítja ki irányítását. Megrendítően tanúskodik erről a Jeruzsálemi (apostoli) Zsinat (ApCsel 15,1-29). A tét életrehalálra ment: zsidónak kell-e előbb lenni mindazoknak, akik Jézus megváltott közösségéhez akarnak tartozni, vagy elég, ha közvetlenül ehhez csatlakoznak? Más szóval: Jézus megváltó kegyelme hatékony a mózesi törvény nélkül is? — Ma tálán fel sem mérjük ennek a kérdésnek igazi horderejét. De a beszámoló érzékelteti, hogy mi ment végbe a tiszteletreméltó apostolok és a lelkes új keresztények tanácskozásán: „Heves vita támadt" (ApCsel 15,7). Majd jön a csodálatos zárójelentés: „A Szentlélek is, mi is úgy láttuk " (ApCsel 15,28). Igen, a Lélek Jézus közösségében marad a világ végéig, megtanít arra, hogy milyennek kell lennie a krisztusi életnek az adott körülmények között. Szinte kézzelfoghatóan követhetjük a Lélek működését mindig, amikor jelentős kérdések merülnek fel az egyház életében. Gondoljunk csak a IV—VIII. századi vitákra a Szentháromságról és Krisztus személyéről, természetéről. Majd a Tridenti Zsinat határozataira, amelyek vilá-