Szolgálat 1988. Péter-Pál [antikvár]

Részlet a könyvből: "Nem ritkán találkozunk olyanokkal, akiknek már maga a kifejezés is idegen: Megváltás? A modern embernek nincs erre szüksége, mondják. A ("magabiztosak") az "'Übermenschek'' utódai, "'az eszköz nem számít'' elv hívei: konokul s miden ellentétes tapasztalattal szemben azt vallják, hogy az ember önerejéből képes megoldani az élet s halál, az abszolút boldogság és az igazi szeretet minden problémáját. Hozzájuk tartoznak azok is, akik szerint az egyedüli valóság az, amit kézzel foghatunk s ettől meg sem szabadulhatunk. Az ember osztályrésze tehát a puszta küzdelem, s boldog ha egy-egy; lépéssel könnyíthet földi sorsán. Mások talán örömmel hinnének" a megváltásban, de nem látják, hogy az emberiség meg lenne váltva. Beszélhetünk józanul és őszintén megváltásról az atomháború borzalmai, az éhínségtől sorvadók milliói között? Nem cinizmus a keresztények részéről, hogy emlegetik a megváltást, jóllehet felnőttek és gyermekek tömege rákos vagy egyéb borzalmas betegségekben kínlódik a világ minden táján? Főleg pedig nem veszik észre rajtunk, hogy életünk igazolná a megváltottságba vetett hitünket."